Meddig bírja a szolidarítás?
A felelôség felhígulásának társadalmi következményei... - drágább élet!
Mindenütt mindenre vannak határok. Egy alapvetôen elfogadott norma részemrôl a következô: Csak annyi felelôséget vállalok amennyit képes vagyok elviselni. Hát ez nem mindég sikerül.
Ez a szabály az amely általánosan meghatározza az általam meghatározott határokat. Elismerem azonban hogy néha higítom is itt a felelôségemet különbözô okokból. De erre most nem térek ki.
A társadalom amelyben élek úgy van berendezkedve – ez nagyon fontos a számomra - hogy ha én már nem bírom(-ám) felelôséggel ott azt átveszi tôlem, aminek persze nagyon örülök. Minden fejlettebb társadalomban ez így van. Ìgy példaul a biztosítás területén. Ez egy nagyon fontos közérdekû létesítmény.
Ha vettem egy uj kocsit – amit persze nem vettem – de mondjuk hogy mégis megtettem, persze hogy bebiztosítom. Valahol a határon kívül a biztosítóm veszi át a felelôséget/költségeket – ha történne valami - vagyis annak döntô részét és ezt neked is köszönhetem mert te szolidárisan befizetted a biztosítás díját. Eddig minden rendbe is volna addig amig én betartom a szabályokat stb. A szolidarítás eszméje képez így számunkra egy bizonyos olcsó biztonságot.
A határokat azonban önkényesen/tudatosan vagy felelôtlenül tágítani is lehet. S ha így a felelôség tudata fellazul és tömegesen fellép akkor egy általános felelôségfelhigulásról/felelôséginflációról lehet beszélni. A biztositást ugyanis ki lehet játszani mindenféle trükökkel. De mondjuk ha nem is vagyok ittas csak nem jól aludtam és bevettem egy tablettát már talán akkor is veszélyes lehetek a közlekedô társaimra. Ha sokan vagyunk akik iszunk és vagy nem pihenünk eleget akkor azzal felelôségünket higgítjuk fel és veszélyessé válhatunk a trafikban és ezáltal drágább lesz a mindenki biztositása. Drágább lesz az élet.
A szolídarítás ilyenkor lassan megszûnik és bevezetik az egyénre szabott biztosítási díjat.
pl 22 év aluliak
kezdôk
gyakori törvénysértôk
specialis betegek
… meg mit tudom én
nagyobb biztosítási összeget fizetnek majd.
Hasonló folyamatok történhetnek a társadalom más szektoraiban – drágább lesz végül a életünk. A tendenciák mutatják hogy a felelôségfelhígulás növekedése miatt a szolidarítás nem lehet végnélküli.
Ha cigarettázom akkor nagyobb felelôséget kell hogy vállajak az egézségemért vagy pedig meg kell fizetni az egézségügynek azért hogy vegye át a felelôséget. Ezért fizetek pl cigarettadót. Nem várhatom ugyanis el azt hogy a végletekig mások fizessék az én költségeimet, vagy...? Elôbb utóbb úgyis megúnják.
A jövôben tehát ezzel számolmi kell. Vannak akik... , hogy ha nem lesz elég szolidarítás akkor a szeretetnek kell itt feloldani a határokat. Neked mi a véleményed? Meddig lehet préselni a szeretet hogy a butaságainkért is felelôséget vállaljon?
netkobzos
