Aki lemarad a versenyben az kimarad
Reformálni kellene a versenyszellemet
Van egy kis unokám
Natalja a neve, 7 éves és nagyon szeret. Szeret játszani velem és örül ha gyôz felettem. Nyertem mondja és kivirul az arca. Ügyes voltál mondom neki.
Miért is említem ezt most?
Azért mert bizonyos szintig/életkorig ösztönösen is helyesnek tartjuk betanítani a gyermeket hogy versenyezzen és eredményeket is érjen el. A siker élményének az élvezete stimulálja a fejlôdését. Eddig talán nincs is vélemény különbség közöttünk.
Újonnan végzett mérnökök
Az élet további szakaszában változtak a felfogások azt illetôen hogy hogyan tovább nevelni az ifjúságot. A pedagógiai módszerek is váltakoztak; volt a pofozás, mint az én idômben és volt a elvek szerinti nevelés, majd a szabad nevelés hogy említsek néhányat.
Ma már a versengésre helyezik a hangsúlyt – ki a legjobb az osztályban - amikor az iskola mint szûrô szolgál hogy kiválassza a legjobbakat. Természetesen ezt nem mondhatja ki így nyiltan de ez történik a valóságban és ezzel tisztában is vannak akik ezzel foglalkoznak.
A pedagógiai kiképzés is a csúcsán van és a pedagógusok is becsületesen és önfeláldozóan sokat dolgoznak stb de....
De mégis megdöbbenve tapasztaljuk hogy itt nincs valami a rendjén az iskola területén. Az alapvetô készségekben általánosan/közepesen is nagyok a hiányosságok. Erre már komolyan kezdenek felfigyelni.
És mint példát említettem – korábban – ekkor, az iskolára vetve tekintetemet feltettem a kérdést, hogy vajon miért, az újonnan az egyetemen végzett mérnökök sem tudnak magukkal mit kezdeni. A munkára várnak csak mert kimaradtak a versenybôl?
Vannak olvasóim akik ezt elfogadottnak tekintik és a problémát a társadalomra/kórmányra stb hárítják. De itt a társadalomnak/az iskola intézményeinek is tudni kellene elôször hogy mit tegyenek. Itt valahol felakadt a tudomány.
Félreértés ne essék
Félreértés itt ne essék itt azért, hogy én az újonnan kiképzett mérnökökre szeretném helyezni a fókuszt, és ôket okolni a reménytelen helyzetük miatt. De mivel én az iskolára helyeztem a fókuszt – mert már ott kellett volna egy vállalat indítását megtanulniuk - jöttek az ellenvélemények. Ezek az ellenvélemények védik az iskolát és a társadalomra helyezik a fôhangsúlyt mert kevés a pénz, több pedagógus kellene stb a probléma orvoslása érdekében.
Nemcsak magyar vélemény
Hasonló véleményeket hallok itt Swédben is – pedig itt nem lehet direkt pénzhiányról beszélni - de mi lehet ennek a jele? Annak, hogy itt is érzik hogy itt nincs valami rendben az iskolával kapcsolatban. De éppen az iskolát/vagy az iskolázást még sem merik kiemelni mint a helyzet legfôbb okának. - Miért mondják hogy majdnem megszakadnak de nincs meg az elvárt eredmény?
Nos az iskolának nagy a tekintélye itt is, habár ez itt sokat változott. A verbális tehetségûk is nagyon kifejlett és így eredményesek is lettek az iskola védelme érdekében. Az iskola így könnyen és szívesen a másra mutogat; pl a szülôkre, a rossz társaságra, a médiára a drogokra stb. - Természetesen mindebben vagy egy garas igazság is, de...!
Végül
Végül is summázva a dolgot az iskola tehetettlen és már oda is eljutottunk – ami már egy nagy eredmény - hogy ezt elismerni is képes. S ha már ide jutottunk akkor megindulhat a valamiféle fejlôdés. De még mindég ott tartunk hogy a szülök is tehetettlenek és belenyugszanak - panaszkodva ugyan - de minden marad a régiben.
A netkobzos merészel az iskolára fokuszálni
Ezért támadnak, de...
Aki lemarad
a versenyben
az könnyen
kimarad
netkobzos
