Hogyan meghúzni a nadrágszíjjat?
Mit tesz ilyenkor a netkobzos?
Azt mondják hogy válság van
de ez nem az én válságom
amire most készülnek
nem kell átgondolkodnom
Vegyük elôször Svédországot. Itt már régebben is volt egy pénzügyi válság a nagy költekezés miatt. 500%-os kamat is elöfordult; erröl kevesen tudnak, bár jó lenne megismerkedni a témával. ”Köcsönböl élt” az állam - a politikusok szivesen adakoznak a hatalomért. A megszorítások ideje már akkor is bekövetkezett. De az ország renbehozatala után mégis eljött a mostani globális válság sodrása ide is.
De én már akkor megijedtem mert ugyanakkor egy személyes válsába is jutottam. Lemondtam egy jó munkahelyemröl Umeo-ban és egy tanyára költöztünk. Ígyhát sokminden amiröl most beszélnek hogy hogyan kell módosítani/spórolni a válság miatt - nekem már nem lett nagy ujdonság.
A szinház a multé
ugyan úgy amozi
saját ujságom sem volt
régóta
se kutya se kocsi
Egy másik nagyon fontos dolgot már akkor megtanultunk: a spórolás tulajdonképpen nem élvezetes dolog. Ugyanis, azt tanultuk meg méghozzá; hogy pénz nem azért van hogy elköltsük vagy megsporoljuk, hanem azért – ha kevéssel is - hogy invesztáljunk vele. Megszületett a gazdálkodás fontosságának az élménye a gyakorlatban. Mondjuk ezt úgy, hogy ha tudatosan csináljuk, akkor a gazdálkodást élvezni is lehet. - Ki szeret spórolni?!
Ma nagy gondokat okozhat a begyakorolt fogyasztási kultúra de én – azon az úton túljutva - arra is rájöttem hogy van – többek között - egy különösen zsaroló fogyasztó a családban, ugyanis a kocsi. Ennél roszabb invesztálás alig van a világon! (Sose tudtam megérteni hogy a magyaroknak hogyan van/volt erre pénzük! Még a cigánynak is van. Mert ezt láttam amikor arra jártam.) S ha nincs elég sok bevétel akkor a legjobb megtakarítás – mert a gazdálkodáshoz hozzátartozik - elválni töle, söt örömmel(?).
Elválok
a szerelmemtöl
mert
hogyha zsarol
nekem nemköll!
S ha nehéz is a válás, sokkal könyebb lesz ha megnézed hogy menyit kell dolgozni érte. - Megéri?
Amit én tehát a Svédország már megtörtént válsága alatt megtapasztaltam, arra most igen nagy szüségem lett, mert így csak folytatom a gazdálkodást különösebb eröltetés nélkül. Mostmár jobban ráhangoltabbam gondolkodom a változó körülményekre, amelyekre mások, most elöször rákényszerülnek. A reklám stb sem csalogat...
Ha ruha kell
akkor ott áll
a vörörkeresztesek
boltja
olcsó és nincs foltja
Kávét inni is oda járok – ha a városban vagyok - mert ott megkapom féláron.
- Az invesztálási gondolkodás alapján álló családi gazdálkodás ilyenképpen most nem kényszer, mert már ezelött betanultam.
Még mindég vannak azonban dolgok amelyek csalogatnak de hogy ezt/azt megvegyem azon már több hónapja/nem, fél éve is csak rágódom.
Példaul elromlott a TV-m. Elvittem jávításra ahol megtudtam hogy nem tudják megjavítani és ezért fizetnem kellett 300 koronát. - Na, most ezekkután uj Tv-t vegyek? - Azt nem! Elöször is vártam néhány évet azt gondolva hogy lemegy az ára, de most arra is rájöttem hogy megvagyok TV-nélkül is, söt..! - Minek nekem ha van másnak? Drótos telefonom sincsen, mert azt igazán minek? Fizetnem a drótokért, ha nemis használom öket? Lakbért fizessek értük? Hát még ki hallot ilyet! Mobiltelefonom lett azonban – persze nagyon használt és öreg, a lényeg azonban az hogy megszólal – s azt különben a lányomtól kaptam - mert ezek a fiatalok gyorsan váltanak és hát örülnek is ha az öreg papának adhatják amitöl megszabadultak. - Na, és ennek van még egy elönye: senki sem akarja ellopni tölem a mobílomat!
De hát akkor mégis mibe invesztálok szivesen? Gondolom az egészségembe. Az ital az nem szügséges és ezért nálunk ezért nagyon ritka dolog. A cigaretta – füstbe fújni a pénzt? - is csak bolondság – senki sem dohányzik. De amibe invesztálok/lunk az a gyümölcs – eszem is minden nap – és a testmozgásba persze, hogy legyen egy jó kondícióm. És halottam hogy tíz évet is nyerhetek vele.- Érdemes invesztálni! - Nem?
netkobzos
