Az áldozatok kultúrájának foglyai
A kultúra sajnálkozik fölöttünk
Miért is írok most errôl?
Az egyik olvasóm panaszkodott, azaz nem egészen mert csak konstatálta hogy milyen nehéz idôt szakítani hogy magával is törôdnie lehetne. Pedig egy hosszú dolgos élet után, a nyugdíjas kor bekövetkeztében bizony sokszor szükséges is lenne. És azt is konstatálta hogy sokan az áldozat szerepét válasszák, hogy valaki mindég törôdjön velük. - De jó lenne ha most már velem is törôdne valaki!?
A probléma jól ismeretes.
A feleségem sokáig betegeskedett – mellrákos volt - amíg végül meghalt. Ugyanakkor én is beteg voltam, alig bírtam járni a lábamon. Már tolókocsit is szereztem magamnak. És attól féltem hogy – ez már öt éve volt – hogy mint majd fekvô beteg fogom élni a további életemet. - Hát legyek a betegségem áldozata és lesz ami lesz? Elfogadható lenne talán a dolog, ha tudom hogyha tudnám hogy mégse megy másképpen. De hogyan tudjam meg azt amit nem tudok?
Most azzal zárom ezt a részt hogy nagy nehezen megtudtam és most majdnem kutya baja a lábaimnak. Egy éve már és a tréningekre is járok.
Tehát gondold meg hogy neked is lehet még választásod!
Sajnos sokan nem választanak hanem belenyugszanak az úgymond sorsukra. Miért könnyebb választani az áldozat szerepét? Azért is könnyebb mert így vagyunk nevelve. Egyfajta áldozat-kultúrában élünk ami körülvesz bennünket. Gondolj csak arra hogy mindég mit hallasz pl amédiában:
Miért van neked rossz?
- mert válság van
- mert rossz a politika
- mert lopnak a fehérgallérosok
- mert fenyeget az influenza
- mert mindenki csak hazudik
- mert diskriminálnak téged
- mert rosszak a fiatalok
- stb stb
Azaz ha nem vagy elégedett akkor az mindég a körülményektôl függ és persze teljesen te vagy a körülmények áldozata. Ezt hallod mindég! Nem csoda hogy az áldozat szerepét választod – ilyen a kultúra - és csak a körülmények javulásától várod a saját helyzeted javulását is. Gondolj csak magadra hogy hogyan gondolkodól.
Mit mondasz ha nem sikerül valami?
Nem volt elég idôm
nem volt elég pénzem
nem tudtam, nincs képességem hozzá
a sors keze járt közre
nem volt szerencsém stb.
Persze vannak depressziós vagy beteges idôszakok is amikor teljesen kimerûlünk. De ezt így ahogy lett csak elfogadni azt jelentheti hogy vállaljuk az áldozat szerepét. - Milyen jó lenne hogyha most már velem is törôdnének? gondolja az ember. A választás könnyû, de meg kell gondolni, mert mit hozhat magával hogyha az áldozatszereplés mellet döntünk?
Az áldozat szerepe
Aki az áldozat szerepét vállalja az azt érzi majd hogy elveszítette a szabadságát. Teljes kiszolgáltatottságot érez. Nem veszik ôt olyan komolyan a késôbbiekben pl nehéz munkát kapnia. Aki vállalja az áldozat szerepét azt veszi észre hogy pontosan úgy fogja kezelni ôt a környezete is – talán sajnálkozva/sopánkodva/megértéssel stb.
A maradandó helyzetekben megtörténik hogy az áldozat-kultúra rabjai maradhatunk, mert ebbôl a megszokott helyzetbôl még nehezebb lesz kitalálni.
Persze a helyzet lehet olyan hogy nagyon nehéz megtalálni a kiutat. Az embernek ehhez gyakran segítségre is van szüksége.
A probléma itt gyakran abból áll, hogy az ember hamar feladja, - vagy lát másokat akik már feladták - és azt mondja magának, hogy rajtam már senki – csak az Isten - és semmi sem tud segíteni és így hamar megtörténhet a választás.
A kiutat azonban nem lehet valahol csak úgy megrendelni.
És netán ha nem sikerülne kiutat találni akkor sem érdemes az áldozat szerepét vállalni. Erre is vannak példák közöttünk. - Talán azért van mert dohányoztál... és hogyan védekezel?
Egy megtörtént eset és jó példa
Egy a kórmányban dolgozó személyrôl van itt szó aki halálos beteg lett az AIDSZ-ban.
A riporter: Hogyan érzed magad most amikor ez a súlyos betegség sújtott téged?
A válasza: Engem ez nem sújtott! Ez azért van mert felelôtlen szexuális életet éltem és most viselnem kell a következményeit.
Ez a felelet arról tanuskodik hogy még ebben helyzetben sem vállalta az áldozat szerepét. Még ebben a helyzetben sem – érezzük – vesztette el az emberségét. Meghalni is könnyebb lett neki; mert nem valaki más okozta a betegségét, vagy valami véletlen áldozatának tekintette magát.
Az áldozatkultúra más ismertetô jele
Ha észrevetted - mint sokan mások - hogy vannak akik mindég csak követelôznek. Ez is az áldozatkultúra következménye.
Egy az áldozatkultúra rabja követeli/elvárja hogy
A mások változzanak meg
változzon a világ
adjon nekik segítséget
tekintse ôket megértéssel
ilyen a sorsuk – nem az ô hibájuk
tehetetlenek - semmi sem jó, stb
Röviden szólva az áldozatkultúra követeli/elvárja hogy más legyen a világ mint amilyen, csak akkor lesz megelégedés. E kultúra rabjait tehát nehezen lehet kielégíteni. Úgy érzik, hogy teljesen elvesztették a hatalmukat az életük felett. Tehát adjon/segítsen az, akinek a hatalmában van. Az önképük eltolódott a teljes tehetetlenség felé.
- Ne engedd el a hatalmadat az életed felett!
netkobzos
