Megaláztam a kutyámat
Egy kutyát is meglehet alázni, vagy nem?
A minap észrevettem hogy a kutyámat is megaláztam. Reggel volt és a kutyámra nem gondolva leültem és elkezdtem reggelizni. De a kutya csak nem hagyott békén. Végül is rámorogtam hogy menjen el és hagyjon békén. A kutya elosont de hamar megint vissza jött egy nagy darab száraz fadarabbal a fogai között mutatván... s mintha mondta volna:
Te buta gazdám, hát nem érted hogy én nem szeretem az effajta száraz falatokat.
A célzás világos volt és most már nem tudtam folytatni az evést – csodálkozva a kutya okosságán - azonnal felnyitottam egy doboz kutyaételt amelyet tudom nagyon szeret és...
És most feltettem magamban a kérdést. Ha a kutya is sértésnek veszi ha ô éhez és én pedig zabálok elötte, akkor mit jelenthet az, ha ezt egy éhes ember előtt csak szó nélkül tenném tenném? Megalázás volna ha nem kívánnám meg egy falattal, ezt csak ùgy érzem. Ezért van az is – gondolom - hogyha egy koldus előtt elmegyünk: koldus megaláz minket ha nem adunk neki alamizsnát.
A megalázások négy fajtája
Most pedig térjünk megint a tárgyra.
A megalázások fajtájának négy nagy csoportják ismerjük: megalázások
1.amelyeket kitervezünk vagy pl tudatosan teszi valaki ellenünk.
2.csak úgy menet közben pl véletlenül történnek. Ekkor mondjuk gyorsan hogy „bocsánat!”
3.amelyeket csak később vesszük észre/rajtakapjuk magunkat, hogy megtettük
4.amelyekrôl nincs tudomásunk hogy azok voltak és hogy tehát valamikor elkövettük.
Hosszú lenne most kifejteni a mindegyik fajtáját. De kezdjük valahol. Kezdjük az elméletben elemezni kissé az elsô csoportot. Tehát a legkellemetlenebbeket vegyük elôször szemügyre amelyekre biztosan jól ráismerünk.
Ezeket általában gyakran olyanok teszik meg velünk akik maguk is sok megaláztatást viseltek el korábban és nemtudták idejében megemészteni ôket. Ilyenkor az a szügséglet/következmény áll elô náluk hogy megpróbálják megbosszulni a saját megaláztatásukat másokon, akik éppen az útjukba kerülnek. Egy ilyen... bizony nagyon kellemetlenül érhet bennünket mert nem tudjuk hogy mit vétettünk...
A megalázások következményeirôl
Ha sorozatosan megaláznak valakit akkor, ha nem az életét veszi el. önmagától, védekezni kezd. Igazságtalannak véli a megaláztatásait pl az apja által. (Engem is megalázott apám de errôl majd máskor.)De az erôsebbet persze nem meri bántani s ezért felgyülemlik benne a düh s az útálat amikor azután csak egy kis provokáció szükséges és megindul a lavina. Annyira érzékeny lesz az ilyen ember (én nem lettem olyanná) hogy hamar kirobban, egy kicsiny - de nagynak vélt – megaláztatás/provokáció következtében. Ha te voltál az aki megsértette akkor rajtad ömlik ki a teljes haragja.
Az ilyen személyeknél ugyanis felborult az egyensúly. Kivívni az igazságot még mindég elônyösebb mint tartózkodni ha büntetés is jár majd érte.
Az ilyen emberek normálisan lehetnek udvariasak, müveltek stb de ha csak egy kis sértés éri ôket akkor feldühödnek olyannyira hogy alig ismer rájuk az ember, Egy igen ijesztô hatást váltanak ki ilyenkor az embereken (túl érzékenyek).
De mi az oka? Nem tudják!
A legnagyobb probléma itt az hogy ennek az érzékenységük okának nincsenek a tudatában. Számukra ez így igazságos. Hiába veri ôket a tanító, mint egy az Acsai általános iskolában velem együtt akkor járó tanulót. Amikor rosszalkodott akkor körmöst is szokott kapni. Remélem tudod hogy ez mit jelent: az ujjaidat kellet összeszorítani hegyesre mialatt a tanító egy pálcával ütöt az ujjaid helyére. Biztosítalak hogy nagyon fáj mert én is kaptam, de csak egyszer. Én már azután csak a hallatára is remegtem amikor szóba került, hogy a Jani megint kap egy adagot a fenekére vagy pedig egy körmöst ha nagyon rossz volt.
Az is nyilvánvaló volt hogy ilyenkor a tanítót is felbosszantotta, ami ugyanis nem volt más mint a tanító megalázása. Tehát így alázgatták folytonosan meg egymást. A szegény Janit sokszor összeverte a tanító de mégsem használt a dolog.- De miért nem használt?!
Ha valakit sokszor megaláznak akkor kifejlôdhet a gyülölet mert úgye a megalázás nem igazság. S ha már ez beidegzôdött akkor lehet a gyereket verni, akkor semmi sem segít. Ennek az oka az agyban van. Van ugyanis egy tudatos szintünk és alatta a tudatalatti szintünk az agyban és azalatt a tudat nélküli szint – ezt így vázlatosan. Na most ahhoz hogy fejlôdni tudjunk s hogy megértsünk dolgokat ahhoz az szükséges hogy a probléma megjelenjen a tudatunkban. S ha már itt megtörtént a tudatosítás akkor képesek leszünk arra hogy kezeljük a fellépô problémát. A tudatosítást pedig nem lehet veréssel elérni ez nagyon is nyivánvaló volt a Jani esetében.
„Majd én megmutatom hogy
megértsed!
húzd le a nadrágod
azt kéred?!”
Ez persze már nem segítet. Ami a tudatunk alatt van azt elôször a felszínre kell hozni, ahhoz hogy tehessünk vele valamit/kezelhetôvé váljon a dolog..
A szegény Janit sokat verték, körmösökkel és lehúzott nadrágja alatt a... anélkül hogy tudta volna hogy miért kapja ezeket a büntetéseket. Csak arról gyôzôdött meg hogy továbbra is útálja a tanítót! Miért ezek a megalázások minduntalan, ha nem segítenek?- Akkor még nem tudtuk.
A probléma ezenkívûl azzal fokozódott ugyanis hogy a tanítót is sértette Jani a magatartásával. Így hát egymást sértegették anélkül hogy értették volna hogy mit tesznek- egymást sérteték és megalázták. - Ilyen tudatlanságban éltünk akkoriban az iskolában a Palócföldön, Acsán.
Mi lett azután mindezen folyamatok vége? A sorozatosan megalázott Janiból azután vasutas lett. Inni kezdett. Egy cséplés után – ahol én voltam az ellenôr - sokat ivott és elment dolgozni. S a vonat alá került szegény – én is gyászoltam.
- Az ennyire meglázott emberek nagyon rosszúl járhatnak. És ma ideje volna feleszmélni errôl a problémáról különösen az iskola tartományában. Az ilyenfajta tudás/tapasztalatok elôsegíthetnék a tudatosítást errôl a problémáról, a pedagógiai ismeretek elmélyítése által.
Hihetettlen de megtörtént
A megalázások az iskolában még nem szôntek meg. A legfontosabb fegyver ellenük most tehát a tudatosítás lenne. - De a felnôttek társadalma is hiányos.
Amikor az ember már azt hiszi hogy megoldotta a megalázások lélektanát akkor újabb problémák kerülnek fel a porondra. Maria és Ulf keresi a fiát. A temetkezésére készültek, és egy utolsó búcsúként a halott gyermekük megtekintésére készültek. De a koporsó üres volt. - Ezt a megalázást még eddig nem sikerült megmagyaráznom. Azt keresik hogy hogyan történhetett meg ez. Én csak a fejemet csóválom.
netkobzos
