Palóc versek, történetek, kínosságok, gondolatok

Egy laikus szenvedés szemlélete

A szenvedés kiegyenlítôdik


Évgûrûk
Ha nem tudnád erdész vagyok. Megtanultam hogy hogyan vastagodnak/erôsödnek a fák, gyûrût rakva gyûrûre minden évben. Nagyon érdekes dolog ez egy erdész számára. Hogy hogyan gondoztam az erdôt meglátszik a gyûrûkön is. Mindent magukba foglalnak és ha valaki tudja kódolni a titkaikat akkor ezek kiolvashatók az évgyûrûk vastagságából stb. A gyûrûk összefüggnek egymással s a többi fákkal és ilyen az ember élete is.

A gyûrûk beszélni tudnak önmagukról, néha az egyik beszél és néha a másik. Van akibôl a fiatalság gyûrûje beszél és érdekes hallgatni mert a vének is fiataloknak érezhetik magukat ha ez a évgyûrû szólal meg bennük. Sôt vannak olyanok is akiknél a váltakozás mindennapos és azt vallják hogy az ember olyan öreg mint aminek érzi magát.

A fiatalságom évgyûrûje
Hát a fiatalságom évgyûrûje nem sok vidámságot hoz a felszínre. A tényeket felsorolva sokat lehetne sírni a történteken, de csodák csodája mégsem teszem azt. A távlatba nézve mégis valahogy szép volt az életem a nyomorúságok ellenére. Azt történik ugyanis velem mint az évgyûrûkkel, öszességében mindegyik szép mint egy festmény amelyhez távolság kell hogy csodálatos legyen.

Nehéz lenne az ember élete ha mindég hordozná a terheit és nem történne meg ez a fajta csoda. Csoda az hogy feledni tudunk/kiszûrni az élményeket/megbocsájtani másoknak és különösen önmagunknak. A terheteket elviseljük mert erôsebbek lettünk az s évek multán mint egy vastag fa. De mégis...

Miért kellet szenvednünk olyan sokat?
Ha igazságosak akarunk lenni mégpedig azt akarjuk akkor meg kell nézni a mérleget. A mérlegbôl kitûnik hogy én is okoztam szenvedéseket másoknak. Pl egyszer a buta paraszt létemre a gimnáziumban Balassagyarmaton osztályoztuk a lányokat. Közelebbrôl azok lábait. Akik kevesebb pontokat kaptak elmentek árulkodni az osztályfönökünkhöz.

Ekkor most azt történt hogy az osztály fönöknôm, Dohánné hozzám jött hogy négyszemközt beszélgessen velem. Nyugodtan megmagyarázta nekem most hogy ez a dolog sérti a lányokat és ezt persze megértettem. A dolog azután kisímult.

A legroszabbakat amit tettem azokat nem merem felsorolni sem mert olyan sok szenvedést okoztam hogy, úgye értitek...

Szerencse hogy az életben vannak  vitaminok és hasonlók
Egy olyan vitamin volt az életembem az osztály fônöknôm Balassagyarmaton. Okos szavaival ensgem sem sértett meg sôt valahogy felélénkített. - Mennyi szenvedést tudott a módszerével ezenkívül megakadályozni/lecsendesíteni. Nyiltan elmagyarázta hogy mi a helyzet és hogy az osztályozás sérti a lányokat stb és mutatva azt hogy bízik bennem az elkövetkezô idôkben. A bizalma irántam azt eredményezte hogy többet nem osztályoztam lábakat. Aranyember volt az osztály fônökmôm mert megértette azt; hogy ha én megsértettem valakit akkor azt nem lehet/nem célszérû  újabb sértéssekkel korrigálni.

Valahogy most egy régi közmondás jut az eszembe

Adni lehet szeretett nélkül
de szeretni adás nélkül nem.

Az osztály fônöknôm szeretett mert az útbaigazítását szeretettben tette – sértegetés/megrovás/fenyegetés nélkül. A viszont sértegetés, megtanultam ekkor – és csodálom a módszerét - nem jó igazságszolgáltatás.

És most hogy áll a mérleg?
Azt remélem hogy sok ilyen aranyember, mint az osztály fönöknôm Dohánné létezik az életünkben, akik enyhíteni tudták a szenvedéseket amiket okoztunk. A szenvedések mérlege azonban gondolom még mindég nem áll az én javamra – most csak remélni tudok.

Nagyon fáj még most is hogy elhagytam a szüleimet a mikor elmenekültem Svédországba és magukra hagytam ôket. Sose tudom megbocsájtani ezt magamnak. De miért is tettem azt? Azért mert féltem – tehát gyávaságból. A félelmem miatt okoztam a fájdalmaikat.

De vallom hogy mindég vannak mások mint aranyemberek akik egy közösségen belül erôsítik egymást mint a fák az erdôben. Ha látom hogy megerôsödtetek abból következtetek és megnyugszom.

És mi lehet  mégis a „mese” vége?
Az tény az hogy sok fájdalmakat szenvedéseket okozunk egymásnak.
Az egyik felét a szenvedéseknek mondjuk én okoztam másoknak. A másik felét pedig a mások okozták velem szemben. Így tehát kiegyenlítôdik a dolog. - Ez persze csak a laikus szemmel igaz.
- Egy kis önbecsapásra is szükségem volt végül itt. - Bocs!

netkobzos