Palóc versek, történetek, kínosságok, gondolatok

Bocsánatkérés elmélete

A megbocsájtásról kicsit mélyebben

„ Négyen az ötböl
akik a börtönben üllnek
mobbiztak másokat
és ide kerültek.” -  egy psihológus

Szereposztás – egy speciális viszony
A veszekedésekbe torkolhat
A konfliktust játszani is tudni fontos. A legnagyobb probléma gyakran már a szereposztásnál kezdödik. Sokan hanyagul végzik el ezt a fontos folyamatot. A tettes pl támad, vádolja a.../változtatja a szerepét amely különbözö komplikációkhoz vezethet. Így a megbocsájtás folyamata helyett pl veszekedések ütnek ki – az ügy megoldásának a nehézsége fokozódik. Végül egy tartós szétesés veszélye fenyeget. És azután pl egy jogrendszerre bízzák rá  itélni az ügyben.
Mini igazságszolgáltatás
Amikor a megbocsájtásra vágyunk akkor – úgy érezzük néha – hogy tulajdonképpen az „igazunkat”adjuk cserébe. Az áldozat ekkor azt akarja hallani hogy neki volt igaza.
Itt ekkor tulajdonképpen egy mini igazságszolgáltatás folyik. Éppen emiatt nehéz megbocsájtani mert a tettes ha elismeri a hibáját az egy alább viszonyba kerül. És az aki nem hibázott az kerül a fölénybe. Egy speciális viszony alakul ki amely néha sértheti a tettes méltóságát – kínos elvállalnia a bünös szerepét.  Mert aki bocsánatot kér az elismeri hogy hibázott és a büntetésre vár/elismeri hogy megérdemli, vagy a büntetés elengedésére törekszik.  A büntetést kiegyenlíti a feltétel nélküli megbocsájtás. De ez nem mindég elvárható.
Hibásan/hanyagul gyakran azzal számolunk/elvárjuk,  hogy a megbocsájtással mindég elintézödött a dolog. Vissza vannak a károk/sebek/mérgelödések stb.

Gondoljunk a sorrendre is!
Itt most elöször a feloldás technikájára/a szerepek kivitelezésére kell gondolnunk. Kezdjük tehát azzal hogy az aki a fájdalmakat/kínokat stb okozta elismeri hogy ö volt az okozója – ez már az egyfajta felelöség vállalás kezdete. - Merész aki idáig jut!

- Hibáztam! Bocsáss meg! ez sokkal jobban hangzik mintha az ember csak azt mondaná hogy;
- Bocsáss meg kérlek! vagy még rosszabb ha mondod:
- Bocsáss meg kérlek, egy félreértés volt az egész. Mert itt  már azt hangsúlyozod ki mint elöleget/mielött elismerted volna a hibádat, hogy nem volt a szándékodban elkövetni a sértést. Nos, az eset azonban megtörtént – a szándékoddal még nem vagyunk tisztában - és a történtet kell elöször megfogalmazni és leszögezni - leges legelöször. A szándékod fontos ugyan a krízisben de azt később kell bevetni a megeggyezés folyamatában.

Tehát nem fordítva jó a dolog. Nem elôször kérünk bocsánatot és utána..., hanem elöre tesszük a legfontosabbat/elismerjük hogy hibáztunk(elfogadhatóan fogalmazva) és azután.... Söt néha a biztonság kedvéért, mert néha/azaz legtöbbször úgy van; ha a feleségem hibázott akkor úgyis talán én voltam az eredeti oka; tehát legjobb ha így kezdem

- Az én hibám volt kedvesem és bocsáss meg kérlek! Ennek az az elönye hogy  nem kell azután vitatkozni hogy ki volt a hibás, mármint a megbocsájtás kérelme után sem. Ha a szándékodra hivatkozól nem biztos hogy befogadja, mert talán azt gondolja rólad hogy: Ehhez a szarházihoz mentem feleségül és az az oka mindennek... stb!  - Tedd le a kedvesed elött teljesen a fegyvert! Nem fog lenézni emiatt.
Képzeljük el Isten szerepét is
A bünök nem egyformák. Vannak kisebbek amelyek gyakoriak nálunk, azokat már nem is vesszük számba. De vannak persze olyanok akik provokálva érzik magukat ha csak rájuk nézünk. Majdnem agyonütnek a semmiért. De ezeket hagyjuk.    
Vannak azonban komoly bünök amelyeket mi idézünk elö de mégis több mint két szereplöjük születik. Nem privát ügy már ilyenkor a bününk. Az is lehet hogy ha nagyon súlyos – még az Isten is szereplöjévé válhat az ügynek. - Az Isten mint egy elképzelt szereplö az ügyben - egy jó gyakorlat lehet - még akkor is ha nem hiszel Isten létezésében. Hozzájárulhat az önismeretedhez!

A kedvesünkkel pl ilyenkor talán megy/menne tehát valahogy a megbocsájtás folyamata de az Istennel végképp nem. Mert hiába mondod neki hogy te vagy az aki hibáztál és megbántad – az biztos hogy nem elég. Az Isten nem ugrik be annak amit mondasz, olyan könnyen mint talán mások.
- De hát miért nem?
Mert az Isten elhiszi neked hogy elismerted a bünödet. Persze már azt is egy hösies dolognak tekinti de kit érdekel egy döglött hös.  Ha pl hazudsz akkor az Isten egy nevetséges figurának tart. És ha igazat mondasz akkor sem mondtál neki valami újdonságot. Azt amit mondtál azt amit elismertél ô  is tudja és tudta már régen, számára tehát nem újdonság.
 
Ha jól ismer a párod akkor azonban ô sem ugrik be azonnal.

Közeli a veszély – a jövo felülírja a jelent
Olyan idôkben élünk hogy nem vagyunk megelégedve azzal amilyenek vagyunk, azaz ahogy gondoljuk hogy vagyunk. Valami új módszeket keresünk hogy mások legyünk. És ne kelljen megbocsájtani/konfliktusokba keveredni és azokat kezelni – legjobb elfutni stb. Egy csábító jövökép ugrik be itt amikor csinosabbak/karcsúbbak stb és elfogadottak vagyunk, és példaképeink szerepét vállaljuk/játszani próbáljuk, és ezt a mába illesztjük.
Nem is az hogy vannak példaképeink a hiba, hanem hogy azt hisszük, hogy ezek megvásárolhatók lennének; amire pl a reklám tanít minket. Vedd be a Szarnyikot és csodálatosan  egészséges lesz a megjelenésed. A jövöben elképzelt boldog életünket megvásárolva  most akarjuk élni. Mindent most!

És mi lesz ha nem úgy lesz? Akkor korcsosodunk, bizonytalanok leszünk, gyengék, kompetencia nélküliek és az önképünkben semmit sem érök.

Az önképünket azonban csak a közelharcban erösíthetjük amikor képesek leszünk arra hogy egymással kibékülhessünk.

netkobzos