A bocsánatkérés elmélete – elégtétel fontossága.
Egy alapvetô emberi tulajdonság hogy...
Keresem az igazamat
és hol van az ki
megadja azt?
Harcolni is képesek érte
Egy alapvetô emberi tulajdonság hogy az igazát keresi. Nagyban és kicsiben. Ilyen úgye a Malina Hedvig ügye is. Itt olvasom mint az „írásbeli választ igénylô kérdést” az EU bizottságához. Ezek szerint nemcsak a Malina keresi az igazát hanem az ország is. A magyarokat is megsértették...
A Malina Hedviget bántalmazták/atrocitások méghozzá azért érték, mert magyarul beszélt Szlovákiában. Ilyesmi megtörténhet más apróságok miatt is és legyintve tovább lehetne menni.
A dolgot súlyosbította azonban az hogy a rendôrség stb „a szlovák hatalom” nem a Malina igazát kereste a történtek után, hanem szégyenteljesen azokét akik elverték. A hatalom ezzel a Szlovákiát szégyenítette meg.
De ne legyünk elbizakodottak – magunk is így teszünk néha.
De ez a példa csak azért vetôdött fel általam – mert most olvastam róla - s hogy szemléltessem a megalázások problémáját túl azon, mint amit azt eddig tettem. Most az elégtételre/jóvátételre, azaz a megalázás feloldázásának a folyamatára – mert így a normális - gondolok. De ehhez egy bizonyos piciny empátiára is szükség volna.
Borzasztó az a sötét/beteges elképzelés is – a nagy mozgósításra tekintettel - hogy a Hedvig ügye egy a Szlovákiára egy hatalmas veszély rejtene magában, ami miatt ködösíteni kellene azt.
Az elsô lépés úgye
a bocsánatkérés lenne. Ha megsértettünk valakit pl a lábára léptünk akkor hamar kijön a szánkból a „bocsánat!” sajnálkozó kiejtése és utána gyakran minden rendben is van. De ha ez a szó részemrôl nem hangzik el akkor bizony talán úgy vélem, hogy jogom volt a lábadra taposni – s ez egy emberi méltóságod megalázása lenne.
Egy egyszerû mûvelet lehetne a bocsánatkérés de mégsem tesszük meg mindég.
Még most is szégyenlem magamat, mert tegnap amikor az üzletben voltam ki kellet kerülnöm az ott dolgozót és véletlenül a padlóra súroltam egy üveges konzervet. A tartalma kiömlött a padlóra..
- Most egy kis munkát csináltam itt a számodra, kommentáltam az eseményt.
- Semmi baj, mondta az ott dolgozó nô, majd felmosom.
Ezt itt Svédben mehet; de nem tudom hogy elég-e lenne az effajta elintézése(?) a dolognak pl Magyarországon. - Itt is passzolt volna azonban mégis ez a kicsiny szó hogy „bocsánat!”.
De az ami Szlovákiában történt az, azt hiszem – szeretném azt hinni - az nem történhetne meg Magyarországon. De ne legyünk pökhendiek – van itt elég megoldatlan cigány konfliktus. De miért? A „bocsánat!” korántsem mindég elég! Itt többre van szükség.
Egy második lépesre is
szükség van néha. Mondjuk hogy egy festékes dobozt ütöttem volna rá a hölgyre aki ott festett és ami tönkretehette volna a ruháját is. Ilyenkor már úgy érzem már csupán a bocsánat kérése sem elégséges sôt talán nem is azzal kell kezdeni. Még Svédországban sem.
A svédektôl sokat tanultam hogy ez hogyan megy itt.
Egyszer egy svéd bácsi jött el hozzánk ki a tanyára és a kocsijával valahogy az árokba került. Tél volt és biztos nem látta az út határait a nagy hó miatt, de ez mindegy. Persze mi beindítottuk a traktort és kihúztuk a kocsiját az árokból. Ez persz egy csomó munkába került de mi azonnal természetesen segítettünk neki. De erre mi történt. Száz koronát akart adni nekünk – mint elégtételt - a segítségünkért. Magára vette a felelôséget pedig maga kérhetett volna lovagias elégtételt a rossz út miatt, és nem minket okolt..
És ez tapasztaltam hogy ez így van svédben máskor is. Ha segítesz valamivel pl kereket cserélni az úton valakinek akkor a segítségedért egy kis kávépénzt is kapsz(itt is van hálapénz) amit el kell fogadnod(elégtétel). A pénz nem azt jelzi hogy megfizetett érte/a szívességedért hanem egy a köszönet aláhúzása gyanánt.
Na most mégis hová akarok itt kilyukadni? Ha valaki segítségünkre szorul és mi kisegítjük, néha sok munkába is kerülhet de szívesen megtesszük azt. Ekkor nincsenek elvárásaink sem, hogy a kisegített valami elégtételt fizessen nekünk. De jól esik mégis ha köszönetét gyakorlati módon is megpróbálja érvényesíteni.
Na térjünk most egy megalázási ügyre. Amikor a lányodat megverték azért mert magyarul beszélt. És ez – mondjuk - nemcsak egy pofon volt, azért mert valaki ittas volt és... hanem egy alapos célírányú verés. Mit kelett volna tenni azoknak akik ezt megtették?
Egy bocsánatkérés csupán - ebben az esetben - csak nevetséges lenne. Ezért mindenek elött egy második lépésre is szükség van; az elégtétel megadására! Az elégtétel lehet erkölcsi, fizikai, történelmi, leki, bírósági pl amikor a Hedvig az igazságát keresi. Az elégtétel elvárása teljesen normális – egy „bocsánat!” nem elég! És akkor még talán messze vagyunk a feloldástól. - Az ellenségeskedés sok esetben folytatódik mert nem volt elégtétel.
Az igazamat kérem!
Igen, az apám megvert. Az szomszédunk gyerekével játszottunk persze tûzzel amivel nem lett volna szabad. De nem az én ötletem volt hanem a szomszéd barátomnak az ötlete hogy csináljunk egy kis tüzet az ól mögött, tulajdonképpen az ô mûve volt. Én meg csak vele voltam de nem tiltakoztam. Az apja észrevette és az apámhoz jött emiatt panaszkodni, hogy hát a Pali azt mondta hogy én voltam. Ez egy gyerekkori esemény volt. A barátom persze, csak úgy, rám fogta a dolgot mint azt a gyerekek szokták. Az apja elhitte neki – neki adott igazat. Az apám elhitte. Engem pedig megalázott az apám azzal hogy alaposan elvert amit még máig sem felejtettem el. Senki sem kérdezte hogy mi az igazság – hogy tulajdonképpen mi is történt. - Az apám bocsánatot kérve a verésével mutatott/adott elégtételt a szomszédnak. De hová lettem én?
De ez aztán nem egy kis elverés volt ám mert sokáig sírtam? Az apám is érezte hogy ez túl sok volt és talán úgy 20 év múlva kért ezért egy levélben tölem bocsánatot. Én persze mondtam hogy megbocsájtottam – de megtettem igazán? Az igazamat még nem kaptam meg.
Az esemény mutatja, hogy ilyen súlyos esetekben talán hiányzik a második lépes a miután bocsánatot kérünk, ha megaláztunk valakit, mert érezzük is hogy a „bocsánat” nem volt elég. Mert az sem biztos hogy – elégtétel nélkül – valójában megkaptuk-e a bocsánatot, vagy csak verbális szavak hangzottak el. A kiengesztelés előtt szükséges lenne a jóvátételre is gondolni. Errôl gyakran megfeledkezünk.
A verést már régen elfelejtettem de nem az igazamat. Amikor nagyon megalázunk valakit akkor a „bocsánat!” nem elég, a kiengesztelés előtt az elégtételre(sôt a jóvátételre) is szükség jöhet. - Néha elég – mint elégtétel - ha beismerjük hogy hibáztunk.
Sokszor talán azért kerûl a bíróság elé a sok ügy mert nem volt elég a csak „bocsánat!”
De mi legyen az elégtétel? Ezt azzal kell megbeszélni akit a megalázás ért. Neki kell eldönteni hogy milyen elégtételt szeretne. Egymillió forint sem biztos hogy mint elégtétel elfogadható. Ha az igazságunkért küzdünk akkor az igazunkat kell elôször megadni. Néha ez az igazi jóvátétel/elégtétel ugyanis ha elismerjük a hibánkat.
Ezt a fajta elégtélt kellene megkapni Hedvignek is, akkor talán megnyugodna.
netkobozs
