Mit lehet eltürni a saját otthonomban?
Türhetettlen vagy
mert eltüröd
a lakásoban
…..................
a szemed előtt...
Türhetettlen vagyok
- mondja a lányom
mert rászólok,
mert merészelek rászólni -
hiszen amit a férje tesz
az semmi, nincs semmi ok
Biztos hogy a psyhológusok megtudják majd magyarázni, de én nem. A közeli rokonságomban jelent meg ez a jelenség/férfi amilyenben ilyen közelröl még nem találkoztam. Sajnos a lányom men férjhez hozzá.
Sokan példás családnak tartják és én is annak tartanám öket ha nem ismerném kicsit jobban a körülményeket. Mindketten dolgoznak és szépen nevelik a két gyermeküket is. Az értékrendjük is kimagasló és ez meglátszik is. A környezetük semmire sem gyanít - de én igen.
A lányom védi
A lányom védi a férjét amit tulajdonképpen elvárok töle hogy tegye. Egy fiatal lánnyal való hosszú beszélgetéseit(?) nyilvánosan és nálunk – a szemem előtt - azzal magyarázza hogy már kiskorukban is ismerték egymást, tehát semmi különös nincs a dologban. De hiszen a férfi azóta nös lett és van két gyermeke, a lány pedig nagy lett és egy a föiskolára járó szépség. Én a beszélgetésüket valamiféle rajongásnak itélném, de a lányom azt mondja hogy én vagyok a betegesen gondolkodó. És csak azért reagálok hogy védeni akarom öt - de semmi okom sincs a félelemre.
A tiszta szándékát az mutatja hogy ha hosszasan is elbeszélget vele azt nyilvánosan nálunk teszi. Persze, ahogy én látom másképpen fest a dolog – mi történik ha nem látjuk öket?.
Tehát nyilvánosan
A lányom férje az ö társaságában is, ezenkívül nálunk, hosszan – órákat - vele beszélget – nincs megbeszélni való témája a társalgásnak - és mintha mi ott sem volnánk. Kívülröl ha egy idegen nézné... akkor úgy vélné hogy ezek valamiképpen összetartoznak. Mintha flörtölés folyna - de alányom tagadja hogy flörtölésröl van szó. A fiú Csiléböl számazik – és egy svéd nem tenne ilyet – mert onnan menekült Svédbe. Ilyenkor pedig toleránsnak kell lenni mondja a lányom mert ott más a kultúra.
- Ilyen más lehet? Mondtam is csinálják máshol de nem az én lakásomban!
De meddig lehet az ember toleráns?
Meddig lehet az ember toleráns? Nem izgatna annyira a dolog ha nem az én hajlékomban történne a (?) dolog, tehát ez a fö probléma. Meddig lehetek tolerans a saját hajlékomban ha mondjuk nekem van igazam és ez egy igazi flörtölésröl van szó. És ki tud ilyet megiténi?
Ilyen esetben valahogy úgy érzem a dolgot, hogy ha ez csalás/ámítás a lányom ellen történik s akkor ha nem szólok, én itt hozzájárulok a csaláshoz. - Nem akarok a tettes cimborája/jóváhagyást jelezve lenni!
Végül odamentem hozzájuk és megkérdeztem hogy mi folyik itten?
- Semmi különös volt a válasz.
Éppen ez a különös, nem?
netkobzos
