Rendszerváltozások
A NEXTROPI-ában ez a helyzet – a keresés idôszaka.
Az izmusok bûvöletében
terjedt a multban a folyók árja
most már sínylôdik a mult
a fényük eloszlott
a helyükbe került
és most már uralkodik
a keresés principálja
”Rengeteget hallunk most a kevésrôl” mondta valaki, és mintha a mai valósságot jellemezte volna röviden és töményen. Mert mintha mindég rendszerváltás/reformszükséglet volna nyilvánvaló, mintha mindég a kiutat keresnénk ujra minden változás után. Izoláltá válunk amit újra megtaláljuk egymást.
És mert ha benne élünk egy folyamatban – mint most is - nem érezzük a már elért minôségi változásokat mert olyanok is vannak. Tulajdonképpen egy új korszak belsejében élünk; a sorozatos ”rendszerváltozások” folyamatát észleljük és sokszor tanácstalanok/frusztáltak vagyunk emiatt. És mintha az idô is felgyorsult volna pedig csak mi futunk elôre (a NEXT felé) tulajdonképpen.
Változtatni akarunk – nem érezzük magunkat jól a bôrünkben - és a változások folyamatában reméljük elérni a céljainkat – jövônk elképzelt boldogságát/valóságát. Sokan lettünk nextropiások, elégedettlenek a multtal/jelennel – valami más kell, egy jobb és boldogabb, de legalább más jövô amiben reméljük megtaláljuk magunkat.
Nem a multban sem a jelenben keressük a megoldásokat, hanem abban ami jön (NEXT) a keresésben tévedhetünk azonban el. A szellem mintha már kiszabadult volna a palacbó,l ami megyilatkozik már sok területem a médiában/ kultúrában/interneten/politikában stb. Az információ csatornái megsorozódtak.
Megjelentek minden vonalon az alternatívák. A szakosok ugyanúgy a régi sztárok tulajdonképpen csödbe mentek, nem kellenek, ezért keresnek uj utakat az emberek. Ha pl gyógyítani tudnának mindent az orvosok akkor nem lépnének fel az alternatívák pl a terápiák területén, stb. Egy szemléleti forradalom történik a közéletben. Sokan/szervezetek még mindég azt várják hogy felkarolják ôket tehát a pénz a probléma de tulajdonképpen a pénz megszerzése a probléma. Ekkor gyakran azt hallják hogy össze kell fogni és az összefogásban van az erô. De ma már a fôkérdés hogy ha megvan a közös cék akkor az egyesülés magátol is megtörténik.
A sok subkultúra keresi a maga megoldásait, az emberek váltanak nemcsak választnak. Ha valami nem tetszik akkor otthagyják és keresnek mást. - Keresés aktivitása folyik a nextrópiában.
Sokan azon síránkoznak hogy nincsen egység pl magyarországon. De sajnos mindhiába. A NEXTROPIÁban az egység csak álom lehet és nem is kívánatos. Mert ha futunk akkor úgyis nehéz megeggyezni a futás közben. Különösen ha a célok különbözôek. A célok is mesorozódtak ami mégjovvan megnehezíti az egységet. Egyezzünk meg azután lesz ami lesz – ez már amulté.
A legroszabb azoknak akik a multat siratják/ôrzik. Már a jelen is keveseket boldogít. Most uralkodik a ”majd” - mindég a jövôtôl várja a boldogságot.
A régi vallásokk is lemaradnak és újak jönnek. Még a tudomány is lemaradt mert nem tudta beváltani az igéreteit. A politika azonban erôsebb lett mint a vallás/tudomány stb mert megtud újulni. Az államok közöztt is azok maradnak le amelyek nemtudnak kimozdulni és felújulni.
Aqz embert nehezen hagyja el a remény és ezért is reménykledünk a renszerváltozásokban/reformokban a NEXT-ben.
Nem igaz az sem hogy az embereket nem érdekli a politika azaz a jövôuk. Csak a tegnap miatt amely nem teljezitett abban fogy el a bizalmuk. Egy nagy bizalomhiány állt elô.
És, és a NEXTROPI törvényszrû és szükséges, de vannak veszélyes vágányai is. De ezekrôl máskor.
Netkobzos
