A félelem mint eszköz
Valamit a használatáról
A katonák is félnek.
Hôsöknek nevezik ôket és ezek a hôsök is félnek. Beléjük van építve hogy ne öljenek. Tehát félnek amikor felszólítják ôket hogy célozzanak az ellenségre. A lelkiismeretük játssza a szerepét. Itt van aztán szerepük a papoknak.
Az elsô világháború hôsei - kimutatták – hogy csak a katonák 15%-a célzott az ellenségre, a többi a levegôbe puskázott.
Ezt a félelmet valahogy meg kellet oldani. A kiképzés megtette. A Vietnámi háborúban már a lövések 90%-a direkt az ellenségre irányult. - Hogy milyen módszerekkel érték el ezt az amerikaiak arra most nem térek ki. Most már vannak háborús játékok is amelyek az ember iránti tiszteletet ilyen irányba – lecsendesíteni a lelkiismeretet - befolyásolhatják.
A háború és a félelem szépen megférnek egymás mellett. A hôsök is félnek mert követelik tôlük hogy féljenek – a parancs az parancs - és ugyanakkor bátrak legyenek.
A háború mûködik mert a háború a félelmek terén történik. A frontra vezénylik a katonát. Ha a katona fél célozni az ellenségre akkor ahelyett a levegôbe puffogtat. De ugyanakkor fél parancsot szegni. A nagyobb és a közelebbi félelem vezénylik a háborút.
Az elsô világháború nem mondható valami eredményesnek. Inkább az egymás lemészárlásához hasonlítható.
Azóta sokat fejlôdött ez a mesterség, ha ezt fejlôdésnek tekintjük, azaz hogy a katona tegye a dolgát.
Ha most egy nagy lépést teszünk elôre akkor mitôl félünk most? Azt hallom hogy a következô háború a klima ügyében a vízhiány fogja kiütni. A probléma csak az hogy tiszta vizet – aki megnyeri – sem tud eleget elôállítani. Tehát hiába megnyerni a...
netkobzos
