A konkurenciára helyezi az iskola a hangsúlyt
A együtt mûködés nincs fokuszálva
Érdekes a mi világunk.
A konkurenciát tanuljuk meg mint életvitelt és azután sajnálkozunk hogy nincs összefogás csak rivalizálás, pozíciós harcok, provokációk, poláris gondolkodás azaz az ellenpólusokban való gondolkodás és sérült felnôttek gondolkodása stb.
És még furcsább az a tény hogy a konkurencia elônye/motorja a fejlôdésben túlságosan kihangsúlyozódik az iskolában azaz eltúlzott, méghozzá több szinten is pl az által hogy a Darwin elméletének a tanítása/szociális alkalmazása több tantárgyon belül – azaz aláhúzva – történik. Ugyanúgy a tanulók teljesítményeinek a kiértékeléseiben.
A fiatalok tehát gondolatilag az ellenkezôjét tanulják ott mint a valóságot, mint azt amit aztán szeretnénk tôlük azaz hinni abban ami igazából a való.
És persze még nagyobb furcsaság az hogy az összefogás képességét ugyanakkor pedig – le becsüve a gyakorlatot - nem tartjuk érdemesnek begyakorolni. - Gondolj csak a sport óraszámára az iskolában.
Ezzel kapcsolatban...
Véletlenül egy elôadásra csöpentem be itt a fôiskolán az egyik találmányom bemutatásával kapcsolatban. Éppen a kreativitás volt az elôadás tárgya és annak kicsalogatása a diákok fantáziájából. Együtt kreálni tudni valamit ma már nagyon fontos és felkapott lett itt Svédben, mert egyedül nem megy – egyedül nincs siker, csak esetleg a mûvészetek terûletén - csak közösen. És ezt a képességet a gyakorlati úton kell elsajátítani mert csak úgy lehet a legeredményesebben. Én is javasoltam ekkor itt egy feladatot a diákok számára amit most röviden bemutatok amely tulajdonképpen a munka módszerét akarja bemutatni.
Gyakorlat
Vigyetek fel egy csoportot a templom harangjaihoz. Dramatizálva a helyzetet azzal a bejelentéssel hogy; hogy leszakadtak a lépcsôk és most mi itt rekedve mit tegyünk? A telefon használata persze tilos. A különbôzô megoldásokat azután majd a teremben együtt kell kiértékelni.
Nem tudom hogy elfogadták-e a javaslatomat de most ez nem számít. A gyakorlat amit itt röviden bemutattam azt hiszem mégis jól illusztrálja hogy hová céloz ez a módszer.
Fenn a toronyban egymásra vannak utalva a diákok. Repkednek a megoldások is és a közös cél is világos. A helyzet a kreativitást termeli elô. Hasonló gyakorlatokat könnyû kitalálni, nem kellenek hozzá drága kirándulások. A fiatalok szeretni fogják majd a hasonló élményeket és ugyanakkor az együtt müködésre tanít a feladat.
Összefoglalás
Mint feltaláló én is megtanultam hogy saját magam semmire sem jutok. Itt többek összefogására van szükség.
Mire jó a konkurencia ha már annyira fokuszálnak arra az elméleti és a gyakorlati nevelésben a iskolában? A konkurencia nem azért jó mert a konkurencia a fejlôdés legfontosabb motorja lenne! Ellenkezôleg a konkurencia fejlôdés gátja is lehet, azért is szoktak gátakat szabni arra a gazdaságban.
De akkor mi a fejlôdés motorja amire mindég lehet koncentrálni és lehet gyakorolni. Éppen a szervezkedni tudás, az együtt mûködés/kretivitás, amikor a különbözô tudás és képességek egy közös sikerben kiegészítik egymást.
netkobzos
