Vannak olvasóim akik szerint – sarkalatosan fogalmazva – minden elôitélet rossz és elvetendô. Ez a hozzáállás filozófikus. A filozófiában az igazságot keresik és az elôitéletek már a megfogalmazásukból eredve elvetendôk. Ugyanis saját magukat cimkézik azokká.
A gyakorlati szinten azonban más a helyzet. Az egyik elôitéletem szerint:
"Aki magyar ugyanazt akar, amit persze én akarok."
Ezzel szemben létezik többek között a következô is:
"Minden magyar az mást akar."
Egy kocsmai beszélgetés szintjén sok hasonló elôitélet elhangozhat. Az emberek szívesen hangoztatják az elôitéleteiket, maguk sem tudják sokszor hogy azok, és nem is veszik ôket komolyan.
Ha valaki mégis vitába szállna valamelyik ellen kukackodásnak tartanák talán vagy akaratoskodásnak mert mindenki tudja hogy hülyeség az egész baráti beszéd és nem kell a tüdôre szívni. Jóllehet ugyan hogy másnak más a véleménye de az csak más. Ha még nincs eldöntve hogy mi az igazság akkor minden vélemény csak egyformán más lehet
Persze akadnak olyanok is akik számára egy egy elôitélet nem hülyeség. Jómagam is azok közé tartozom. De hová menjek vele ha megakarok szabadulni tôle a meggyôzés által. Kivel beszélgessek/vitázzak/kérjek magyarázatot ha egy hülyeségben hinni nem akarok.
A média is csak ímmel ámmal foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Ha beteg vagy akkor megtudhatod hogy mit kell csinálnod. De hogy miért higyjed el azt hogy..., ha egy dohányzó orvos mondja neked, hogy ne dohányozz mert az életveszélyes; hátha csak elôitéletes!??
netkobzos
