A felelôség felhigulásáról – Légy szolidáris!
Mi az ami vezérel bennünket?
Egy érdekes jelenség a felelôség felhigulásának a ténye.
Ha a családban történik valami baleset akkor a fejlemény az hogy a felelôség felerôsödik egy maximális értékre. Egy családi hajtóerô gerjeszti az egyesült felelôség kibontakozását.
A felelôségem felhigulása olyankor történik meg amikor pl a városban járva a város terére érkezem. Megpillantok ott egy embert az aszfalton fekve talán 50 méterre tôlem. De azt is látom hogy senki sem törôdik vele/nincs ott nála se útba oda, mert mindenki megy és teszi a dolgát. Azaz ezt én így biztosan nem tudhatom hogy mi történt ott ezelött – mielött megpillantottam volna - de feltételezem. Nem is tudom elképzelni hogy a segítség már ne lenne útban. Emellett sietôs dolgom is van és ezért gondolom hogy
1. Itt már valaki biztos intézkedett, tehát mehetek tovább.
2. Vagy pedig, mert látom senki sem mozdul ott a férfi irányába hogy segítsen - tehát nem tragikus a helyzet. Mert akik közelebb mennek...
3. Az is lehetséges gondolom most – hogy a fekvô férfit már biztos valaki leellenôrizte, másképpen ez nem lehet – a férfi talán sokat ivott és hát miért ivott sokat - az ô felelôsége hogy jelenleg fekszik de majd lábrakell valahogy. Ilyet már láttam én is méghozzá egy árokban fekvôt.
De még itt sincs vége a felelôség felhigulásának mert úgye
4. Érzem és tudom hogy utána kellene járni most a dolognak és segíteni valahogy mert ezt követeli a társadalmi norma. Ezt ugyanis elvárja tôlem a társadalom amelyben élek hogy megtegyem. De ennek a követelménynek van egy ezzel ellentében mûködô versenytársa.
5. Ez ellen lép fel egy másik társadalmi követelmény vagy inkább személyi olyan – mert ilyet gyakran halottam már - hogy ne rakjam az orrom a mások dolgába. Mert az is elképzelhetô ugye hogy itt már megpróbáltak segíteni persze de a felkvö elutasította hogy segítsenek neki, menjenek a … mondván trágalkodva. És hogyha hívnám pl a rendôrséget akkor meg onnan nem mehetek tovább míg megnem érkeznek és meghallgatják az én beszámolómat. Így tehát nem tudom menny idôre nála kell maradnom mert cserbenhagyni azt már akkor lehetetlen. Inkább tovább pucolok mintha nem is láttam volna.
6. Egy speciális dolog a saját félemem ami abból ered hogy ezzel a situációval nem vagyok – hogy így fejezzem ki magam - megszokva. Mit kell itt tenni és hogyha rosszul teszem akkor kié lesz a felelôség? És hátha még elájulok a látották után. Ezt felelôséget nem vállalhatom!
Ha nálad nem észleled a felelôség hasonló felhigulását ilyen esetekben akkor egy különleges ember vagy mert sokaknál ez történik És ez történik nagyban a társadalomban is. Ezért követeljük a szolidáris magatartást egymástól – azaz egy mástól. De errôl a felelôség felhigulásárol nem merünk beszélni. Miért? Mert tabu?
netkobzos
Felhigult felelôség
2008.03.17. 12:06 netkobzos
Szólj hozzá!
Címkék: felhigult felelôség
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://paloc.blog.hu/api/trackback/id/tr60384376
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
