"Piszokul érdekel és nagyon is foglalkoztat a téma!
Előrebocsátom, ma már mindent gépek csinálnak, roppant termelékenyen, és a fogyasztási javakat előállító gépeket is roppant termelékenyen állítják elő. Az emberi munka majd' csak szolgáltatás, gyakran szolgálat, sajnos egyre gyakrabban szolgaság. Az iskolában tanítható szakmák jelentős része madnem kihalt, ugyan mit tanítsanak?
A munkát nem lehet elég korán kezdeni. Így a munka megismerését sem. Ha a munkaismeretet is (mint ahogy egyéb ismereteket) elkezdenek tanítani, vajon mi lesz az eredménye? Csak vízionálok egy lehetőséget: A tanulók meg fogják kérdezni, ugyan mi hasznom lesz e tantárgy megtanulása által? (Ilyen kérdést igen gyakran tesznek és tettek is fel már tömegesen matematikával, fizikával, kémiával, történelemmel, filozófiával kapcsolatban, és még sorolhatnám.)
Nem humorizáltam, és nem cikizem a cikkedet, 100 %-osnak tartom! Nagyon komoly problémát vetettél fel, ami szerintem a jövőnk húsábe vág.
(Előbányászok egy idevonatkozó rövid szöveget a PC-m mélyéről. A munkátlanság keményen összefügg az energiazabáló környezetromboló gépesítéssel, az el-embertelenedéssel.) Ismétlem, nagyon foglalkoztat a dolog, grat, üdv."
Az életre tanít az iskola?
Elôre bocsájtom hogy nem vagyok szakos csak egy kicsit elôre látó talán.
Egy a változások folyamatában élünk. A fejlôdési irányt is észlelhetjük és a magunk bôrén is.
Az iskola is egy kényszerhelyzetben van. Ekkor a tanulók a legértelmesebbek mert kérdik "vajon mi lesz az eredménye?" pl a munkaismeretnek. A munkaismeret – nem a munkáltatás ismeretérôl van szó – az iskola erre is tudni kell hogy válaszoljon.
Az alkotás szeretete a cél és alkotni minden ember szeret. De munka nélkül ezt lehetettlen!!!
Ma igen megtapsolják pl a müvészeket/feltalálókat stb a fiatalok. De fogalmuk sincs mennyi munka kellett ahhoz hogy oda jussanak. Jól kérdezik "mi lesz az eredménye?..." Eredmények vannak és ezeket fel kell mutatni. De oda vezetô útról – mert ez a legfontosabb a dologban - nem szabad megfeledkezni és csak úgy mellékesen odatenni néha.
Találkoztam olyan emberekkel aki mondják hogy: nézd csak neki ez is meg az is megvan - én pedig a halálra dolgozhatom magam és még sem tudom elérni. - De beszéltél vele hogy hogyan jutott ennyire? - Minek, biztos csak szerencséje volt a palinak – kapta/lopta/örökölte stb! Ekkor van az hogy az ember szereti a gyümölcsöt de nem érdekli öket a termesztése. Nos, itt van az iskolának egy nagy feladata. Hogyan lesznek a munkából eredmények? - Csak az tud eredményt elérni akinek a sógora vezetô állásban van?
Aki csak a szerencsére vár az nem tanult meg munkálkodni. Aki megszereti munkát annak az eredmény mint gyümölcs is megterem majd.
És én amíg ilyeneket hallok az emberektôl hogy minden a szerencsén stb múlik akkor azt kérdem – melyik iskolába jártak ahol ezt tanították. S ha nem tanították akkor miért vélekednek így? Mire tanít az iskola ha nem az életre!?
Ha jó matematikusokat képez az iskola de rosszul gondolkodókat akkor...
netkobzos
