Mondani nem elég
A csak beszélünk pedagógia kritikája
Baj van a fiatalokkal! Rendetlenek, agressziósak, brutálisak, szitkozódók, káromkodnak és minden rosszra képesek.
Igen? Ilyennek születtek?!
Dehogy, csak ilyenek lettek!
Hogyhogy csak ilyenek lettek?
Hát?
Magukat nevelték azzá talán?
Nem nem! De hiába beszélünk nekik...
Honnan veszed hogy beszélni elég?
Hát akkor mit csináljak?
Ne értékeld le a fiadat!
Én bizony nem értékelem le ôt, sôt...
De igen hogy azt teszed. Rosszabbnak tartod mint a kutyát!
Szájon ütnélek most, ha nem a barátom volnál. De miért gondolod így?
Azért mert a kutyát is meglehet tanítani olyan dolgokra... De te azt állítod hogy a fiadat nem lehet – tehát rosszabb a kutyánál.
Igazad van, erre nem gondoltam. Hogyan tudja meg a fiam hogy hogyan kell viselkednie ha senki sem tanítja meg ôt arra.
Úgy igaz. Nem a fiatalok lettek rosszabbak ha nincsenek megtanítva a jobb viselkedésre.
De hát én mindég mondom neki hogy mi a jó és mi a rossz, mégis a rosszat teszi.
Ha csak mondod akkor az nem azt jelenti hogy megtanítottad ôt. Mondani nem elég hanem meg kell mutatni hogy hogyan és be kell gyakorolni azt mint a kutyánál.
Hát igen, de arra nincs idôm.
Igen itt van a probléma és nem a fiataloknál amikor ôket szidjuk
netkobzos
