Kényes cigány ügy – laikus szemmel.
A közvélemény mindég kollektíven büntet. Ez nem helyes, de ez így megy, meg kell szokni, vagy tenni kell valamit. Ez az jelenség egy régen ismert következtetési folyamat.
"Buta paraszt
buta tót!"
de csak addig
míg buta vót.
A kollektív büntetés problémája az hogy nagyon gyakori, egy túlzott általánosítás. Ha én mint ismert magyar törvényt sértek itt svédben lehetséges hogy a magyarokról generálok rossz véleményt a nép között. - No, ilyenek a magyarok! Egy magyar hotelból, az ott vendéglô svédek, egy reggel meztelenül futottak ki hogy fürödjenek a Dunában ami megbotránkoztatott azokat akik látták. Én nem láttam, de a hírük igen rossz lett, mert hozzám is eljutott, s hát hogy "ilyenek a svédek? " - A politikai pártok között is burjánzik a kollektív büntetés pl a pletyka szintjén. A kollektív büntetések nagyon gyakoriak a különbözô közösségek között. A magyarok kollektíven büntetik a cigányokat és a cigányok a magyarokat is – errôl sajnos kevés szó esik.
Ha egy cigány lop és az elôitéletek szerint a cigányok lopnak akkor még egy lopás megerôsíti ezt az elôitéletet. Persze ez igazságtalanul éri azt a cigányt amely nem lop hanem becsületesen keresi a kenyerét.
Ha az ember elrontotta hírét – bárki is legyen is az, vagy bármely család/csoport/közösség tagj stb – akkor sok ídôbe telik az is amíg megváltozhat a híre. (Persze elrontani mindég könnyebb valamit.)És ezt a változást csak a csoport/közösség maga tudja megtenni. Pl a cigányok hírét azzal hogy sohase/vagy csak ritkán lopnak és rendesek, akkor egy idô után megváltozhat a kollektív vélemény róluk. - Az egyfajta hovatartozás, ha jó vagy rossz történik, mindég a közösséget is érinti. Ha valakinek ez nagyon terhes akkor ki kell lépnie a közösségbôl. - Nagyon rossz vélemény alakult ki példaul a muzulmánoknál - amikor a keresztények között dúlt a háború. Most pedig a muzulmánokról keletkeznek elôitéletes vélemények a terrorizmus miatt.
Magasabb szinten
Egyedül vagyok
gyenge és árva
talán a hatalom
helyzetem meglátja
A kollektív büntetés elvét nemrégen gyakorolta a fasizmus és a kommunizmus.
Az állampolgári szinten ma már nem számít hogy valaki cigány-e vagy tót, palóc, bevándorolt, kommunista stb egyenlôen kell hogy legyen elbírálva a törvényszékben. A svéd törvényszék sem kérdezi hogy hová tartozol, milyen a vallásod, etikai hovatartozásod, csak az számít hogy a törvény szerint tettes vagy-e vagy sem. Ezen a szinten másképpen nem lehet.
Egy közösséghez való hozzátartozást nem lehet mint érvet felhasználni a törvényszék előtt. Ha elôfordulna akkor sem vesznek tudomást róla.
Ha én ellenben azt állítanám hogy engem pedig azért büntettek meg mert külföldi vagyok stb, az lehet az én véleményem és ezt tiszteletben is tartják, mert ehhez megvan a jogom. De a döntésnél nem veszik figyelembe.
A bíróság feladata hogy igazságosan döntsön a törvény szerint a kisebbségi, etikai, vallási stb hovatartozás mérlegelése nélkül. Persze az sem különös ha egy kisebbség véleménye más lesz, de ez nem befolyásolhatja a döntést.
Ha én tehát ellenzem, mondván hogy engem igazságtalanul itéltek el, és azt azért mert külföldi vagyok vagy magyar stb az persze lehet az én véleményem vagy azoké is akik engem támogatnak. A törvényszék tiszteletben tartja a véleményemhez való jogomat de nem veheti figyelembe a döntésnél.
Ha cigány vagy és úgy érzed hogy a bíróság azért döntött ellened mert cigány vagy akkor ehhez a véleményedhez megvan a jogod.
Ha mégsem tudsz megbékülni a helyzettel akkor a médiához/politikához/Istenhez fordulhatsz ha bízol benne. Azt is szabad tehát hogy politikát kovácsolsz az ügyedbôl. ekkor a politika szintjére tereled az ügyedet. S ha politika felkarolja azt akkor a politika terén kell meggyôzni az embereket. Ilyenkor egy politikai megoldás születhet. Egy cigánypárt is vezetheti vagy befolyásolhatja az országot demokratikus alapon.
Ha valaki akkor sem tud megbékélni a helyzettel akkor a kivándorlás jöhet szóba. És ha nagy az elégedetlenség akkor egy forradalom jöhet szóba a hatalom megszerzése céljából. A célja egy cigány állam megteremtése lenne.
Arra azonban nincs példa hogy csak álmodozunk/vitatkozunk/kellemetlenkedünk és valami más majd megteremti a kedvezô körülményeket a számunkra. Az emberi jogokat is ki kell harcolni.
Az utolsó elkeseredett lehetôség a gerillaharc vagy a civil engedetlenség. A célokat kell itt jól megfogalmazni – az elégedetlenség okait, új programját/értekrendjét stb különben a társadalom csak visszaütni tud.
A következményekkel azonban mindég számolni kell.
netkobzos
