A halál torkában
"Az utolsó szó jogán." - Te mit hoznál szóba?
Nem az új plazma TV
jut majd az eszünkbe
hanem a
viszonyaink
a szeretett vagy a harag
a rendezetlen konfliktusok
ha megszólalhatunk
ezeket tartjuk
az összegezés idején
a legfontosabbnak
Ilyesmikrôl kívántak megszólalni a betegágyukban a haláluk órájában élô páciensek. Egy az USA-ban történt vizsgálat szerint.
A viszonyaik minôsége voltak azok, amelyek, ezek szerint a legtöbbet jelentettek az életünkben a számukra. De sajnos sokszor megfeledkezünk – mielött oda kerülünk - mi is éppen ezekrôl az értékekrôl. - A viszonyaink/társaink/barátaink - jó megfontolni - idejében ápolást is igényelnek.
- Vagy talán éppen ellenkezôleg gondolkodunk?! Az ápolás helyett szabályosan gyûjtjük az új viszonyokat, hogy sok legyen belôlük? De amibôl sok van azt természetesen nehéz megôrizni... Ilyenképpen ellentmodásossá válhat az életünk. Mert, mialatt a kapcsolattok szügségeségét érezve/csak újakat vadászva, nehéz lesz megtartani azokat. Ez aztán azt jelentheti hogy idôvel veszni fognak – konfliktusokba torlódnak - talán a legfontosabbak. Alábecsülve azokat amelyek a legfontosabbak és megvannak, sivataggá teheti az életünket - És akkor mi jó jut majd a betegágyban az eszünkbe?
A túl sok viszony olyan mint a sok pénz. Elpazarolhatod ha nem tudsz jól invesztálni és sok pénzt invesztálni nem könnyû. Ezt mutatja a mai világviszonylatú pénzügyi krízis is. Így van ez a viszonyokkal is. Legyen kevés belôlük de gondozzuk is ôket hogy megmaradjanak/erôsödjenek Ezért vesznek pl a férjek virágokat a feleségüknek. A virágok elhervadnak ugyan de az invesztált gondolat megmarad és meghozza sokszorosan a gyümölcsét.
A drágaságok, amiért talán agyondolgozod magad, vagy hiteleket veszel fel, hogy megvegyed a kocsit, meglegyen a tengerparti utazás, plazma TV stb önmagában nem rossz dolgok de a halál torkában mint jelentéktelenségek jelentkeznek majd. De aki a viszonyaiba pl virágcsokrokkal is invesztáltált az tud majd örülni, ott a a halálos ágyán is és jó emléket hagyni a maga után. Akkor mondhatja igazán:
A halál torkában most
a haláltól sem félek
tudom hogy szerettél
csodák az emlékek
nem hagylak el most sem
te szerelmes lélek
mert soha el nem múlik
tovább benned élhet
Éppen errôl van szó. Azok akik a halál torkában élnek tudják – hogy jól invesztáltak - hogy az ami a legtöbb értéket halmozott az életükben az a szeretett volt. És az a szeretett amit invesztáltak a viszonyaikba az a halál után is képes gyümölcsöket termelni.
netkobzos
