Pálinkás
"Akkor volt
a legboldogabb
az ésesapám
- mondja Hillevi -
amikor a pálinkát
eresztette le
karácsonykor
a torkán
és ezt valahogy
sajátszerûen tette
mintha nyitva lett volna...
és azután...
egyszerre
mint a pinty
eltüntette
poharát emelve
ettôl erôt kapva
a boldogság
sugárzott ki
az egész arcán
de csak egy pillanat
és átkapcsolt
s már a gyülölet hangján
szidván...
a kórmányt
és azt azannya
kurvákat
mint a békák jöttek
elô szavai
ragalmazva munkaadóját
ki nem tett kereszbe
piciny szalmaszálakat
a gyermekének is
mondja:
te Benny
gyenge vagy mint a pehely
és könyveket olvasol
csak a melegek teszik azt
ez kész pokol!
aláhúzza
a Benny imadkozott
Ó Istenem
segíts meg most engem,
sohasem fogok inni
mint az apám
az alkoholt gyûlölöm
soha sem
igérem!
Mégis alkoholista lett. Ô is!
netkobzos
