Miért sértegetünk/megalázunk másokat?
Egy emberi szügségletrôl van szó.
Magyarázni akarunk
az mutatja mit tudunk
Nagyon gyakoriak
A sértegetések nagyon gyakoriak. Te hülye/cigány/zsidó/kurva/állat stb kirepül a szájból és a szándéka az hogy mint egy pecsét határozza meg a más identitását. Ez a minôsítési pecsét lehet azonban felmagasztaló is (pl a szerelemben) de leggyakrabban – amikor a sértegetésrôl van szó - a degradálás/megalázás a célja.
Buta paraszt
ez a tót
nem csoda mert
palóc vót
Ezeket a szokásokat persze gyakran/legalábbis az elméletben elvetjük – vagy nem vesszük komolyan - vagy tréfának tartjuk. De hogyan érzi magát az akit megcéloz? Senki sem gondolja talán amikor hallja hogy „te ökör!” hogy itt valami sértegetés történt. Egyszerûen egy a barátoknál megszokott beszédmodorról van szó. - De azért nem illik egy ismeretlennel ilyen „barátias” lenni!
A leegyszerûsítések módszere
Vannak azonban esetek amikor az effajta kinyilvánosítások/pecsételések veszélyesek lehetnek. Részben azok számára akik kimondják de persze azok számara is akiket érint. Nem azért mert egy szájon ütés következhet be hanem mert az effajta egyszerûsítések egy emberi fontos szükségletét kielégíteni kívánkoznak. Gyerekesen örülni tudunk a gyors magyarázatoknak, csak az lehet a baj hogyha már elavultak. Már a kisgyerek korunkban követeltük az effajta magyarázatokat. - Honnan jöttem én? stb. És ha már megvagyunk elégedve a magyarázattal akkor minek gondolkodni tovább? Nem csoda hogy a gólyában is hittem egy ideig. - Azonban idôvel elhagyjuk ezt az azonnali követelést/tömör magyarázatokat, de sokak úgy látszik mégse. - A sértegetés célja követeli ezt a gyerekes gyors pecsét-módszert.
Mint felnött emberek úgye mégis azt szeretjük (egy alapvetô szügségletünk) hogy megértsünk valamit. Ehhez pedig egy nyitott gondolkodás szügséges. De ha – gyerekes módon - pecsételünk akkor leegyszrûsítjük a magunk számára a dolgot. (Ha ezt tudatosan csináljuk, azzal a céllal hogy csak besározzunk/kipecézzünk másokat akkor magunkat sározzuk be. Ha azt mondod hogy valaki buta akkor magadat tetted butábbá ha sértegetés volt a célod.) És ha értelmesek vagyunk akkor óvakodunk az efféle kijelentésektôl. Mert megértjük azt hogy az effajta kijelentések egy a leegyszerûsítés következményei. És amikor mi pl azt mondjuk valakire hogy: palóc/cigány/ kurva/szemét/tolvaj stb akkor gondolkodás nélkül egy alsóbb polcra helyeztünk valakit mint..., és megszûntünk gondolkodni. Sôt félünk tovább gondolkodni – az ügy lezárt - mert félünk az igazsától.
Ha megszûnik a gondolkodás
Halottam már esetekröl is amikor a sértegetô ki sem meri mondani hogy kirôl/kikrôl van szó csak célzasokat tesz: „Azok ott, tudod...”, már a nevüket sem meri kimondani a..., mert annyira útálja ôket és azt akarja hogy más is ugyanazt tegye. Persze már biztos hogy rátette a pecsétjét már valamikor elôzôleg rájuk.
Tragikus események egész soráról lehetne itt beszámolni pl az ideggyószászat területérôl amikor egy bizonyos elfogadott elmélet alapján tettek diagnózist és....
Mindazon esetek, amelyek ezen meggondolatlan gyors pecsét-módszerrel történnek ma is, mindég azt eredményezik hogy megszûnik a gondolkodás. Ha már kimondtuk a diagnózist/hogy mi is a facit akkor már mintha mindent tudnánk. Ha kimondod hogy palóc vagyok akkor azt hiszed hogy már mindent tudsz rólam. - Magadat csaptad be!
Régebben ennek az egyszerûsített gyors módszernek nagyon drasztikus következményei is voltak, amikor a papok is részt vettek pl a boszorkányüldözésekben. Ha valakire rátették a pecsétet hogy... akkor... !
Mindent tudunk?
De ugyanzokat a módszereket követve – a sértegetôk - magunkat csapják be ma is. - Amikor kimondjuk a diagnózist hogy valaki pl palóc akkor azt hisszük hogy most már mindent tudunk a palócokról. Én sem tudok mindent.
egy palóc netkobzos
