„A kegyetlen Isten”
„Utálatos ember...”
„Utalom ôt! Nem tudok megbocsájtani neki és nem is akarok! Ezenkívül Isten hívô vagyok és meg kell bocsájtanom, mert... !”
Egyszer megigértem hogy a megbocsájtásról többet írok majd. S ha most ilyeneket olvasok akkor nem tudok megmenekülni hogy most ne folytassam.
A „Három a magyar igazság” írásomban a harmadik a megbocsájtásról szólt. Erre sokan reagáltak és engem is elgondolkodtattak a mondottak. Észrevettem az is hogy én is tudás hézagban vagyok.
Ezenkívül a problémák egyediek én pedig csak általánosan tudok reagálni. De erre is szükség van néha.
A netkobzos laikus véleménye
Én is keresem az igazságot és ezért az én véleményem itt nem sokat ér. Oktass ki ha más a véleményed! De az én gondolatmeneteim által talán megindulhat egy folyamat amely valamiféle megoldáshoz vezethet majd. A valódi helyzeteket nem ismerve s ha ismerném is azokat biztos nem tudnék kézenfekvô tanácsokkal szolgálni.
Minden eset egyedi és ezért – most is aláhúzom - csak általánosan tudok errôl írni.
„...miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezôknek...”
Az egyik olvasóm írja hogy ô nem tud és nemis akar megbocsájtani és problémája az hogy az Isten büntetésével kell számolnia ha meg nem bocsájtja a... Azaz örökké bûnös marad ha.... - És mi lesz a bûnösökkel?
A kegyetlen Isten!
Nem ismerem az olvasóm vallási hovatartozását de meglep a kegyetlen Istenrôl való felfogása. Biztos hogy nem ilyen markánsan értelmezi a dolgot de hogyan lehetne másképpen.
Vegyünk példának néhány komoly bûntettet: rablás, erôszak, embertelen bánásmód, kínzások, gyógyulatlan sebek stb. Ezek nem kis dolgok amelyeket egy legyintéssel könnyû lenne megbocsájtani.
A lányomnak volt egy barátnôje Rita. A tanár megerôszakolta ôt – a lány azután öngyilkos lett.
De az Isten akarata lenne – komolyan gondolod így - az hogy az áldozat/Ríta a feladatának tekintse szeretetbôl megbocsájtson a tettesnek? - A Ríta tudom Isten félô volt. És a tettes még eddig sem kért bocsánatot.
Sôt, az áldozatnak a feladata/kötelessége lenne megbocsájtani, mert ha nem akkor az áldozat is a pokolba jutna? Ugyan oda ahová a tettes kerûlne? Érre még gondolni is borzasztó, hogyha Isten ilyen kegyetlen lenne.
Az Isten lenne az aki zsarolással/fenyegetéssel kényszerítené az ártatlant a megbocsájtásra?
Itt most kihegyeztem a dolgot de csak azért mert hogy kizárjam az Isten elképzelt kegyetlenségét.
- Hát nem a tettes okozta azt hogy most az ártatlan áldozat nem tud és nem akar megbocsájtani neki? Hát nem a tettes sodorta ôt ebbe a lehetetlen helyzetbe? Hát nem a tettes hozta Ritát olyan szörnyû helyzetbe hogy nem tudta elviselni a szégyent és bûnbe keveredett és egy rettenetes bûnbe amikor öngyilkos lett. - Most majd a pokolban kell bûnhôdniük együtt a tettesekkel?
Itt valami nem stimmel ha így gondolkodunk
Vegyük példának egy vállalatot pl a MÁV-ot. Voltam az utasa nem egyszer de az egyik utamra jól emlékszem
Valahol Aszód és a Pest között történt. Nem tudom hogyan kezdôdött de egy kiabálásra lettem figyelmes; egy jól öltözött pökhendi úr túl magas hangon oktatta ki a szegény egyenruhába öltözött kis katonát. A pökhendi azzal fenyegetôdzött hogy vannak magasrangú pártmittudoménmicsodái s hogy majd... nem folytatom. A pökhendi felesége is ott ült mellette és ô is szégyelte az ura teremtésburáját. Engem is nagyon kellemetlenül érintett a dolog mint a többi utasokat. Egy verbális terrorista volt ott mûködésben.
Megbocsájtottam neki? Nem tudom! Az én utamat is elrontotta de nem csináltam ügyet belôle. Vannak esetek amiket el kell viselni és nem kell ûgyet csinálni a történtekbôl. Hogy a kiskatona mit vétet azt nem tudom de a pökhendi nagy ügyet csikart ki belôle amikor a magas rangú barátaira is hivatkozni kényszerûlt. A kommunizmusban államellenes lettél ha megszólaltál..., ugyanúgy a vallásbûnözés korszakában mint boszorkány az Iste ellensége.
Nyilvánvaló elöttem hogy a MÁV akarata hogy utasai békében közlekedjenek. A súrlódások elkerülhetettlenek és amiket könnyû megbocsájtani. Egy veszekedés vagy méghozzá egy verekedés már nem tûrhetô. A kalauz leszállíthatja az utasokat ha en sikerül kibékíteni ôket mert úgye mindkettônek „igaza van”. Ha sokszor megtörténne a dolog akkor talán kitiltják ôket a vonat használatából (Talán nem a MÁV-nál de vanna olyan vállalatok ahol kitiltják az rendetleneket.) De nem ütik ôket ott sem fejbe.
Privát ügy?
Mi akartam ezzel a MÁV-történettel illusztrálni? Azt hogy nincsenek privát ügyek. Egy bûntett sem privát ügy. Ha valakit megsértett valaki akkor a barátait/társadalmat stb is sértette sôt az Istent is. Feltételezhetô pl mint a MÁV-nál hogy az Istent is érdekli az hogy a konfliktusban lévôk megeggyezenek egymással. Ehhez pedig az szükséges hogy legyen megbocsájtás.
Kis ügyeket pedig nem kell a törvényszék elé állítani. Ha valaki nem akar és nem tud megbocsájtani ugyanakkor ugyanis jelentéktelen lehet ez az ô bûne, azzal szemben amely ôt oda sodorta. Az Isten megértô az ilyen dologban. Jézusnak is az a véleménye hogy vannak kis és nagy bûnök.
Habár jobban szeretné ha megtudnál bocsájtani a saját érdekedben is. - Ha tudsz imádkozz és talán évek multán megtudod tenni azaz megbocsájtani a szörnyûségesnek. - De ha nem tudsz akkor sem kerûlsz a pokolba mert olyan kegyetlen hely nem is létezhet!
netkobzos
