Palóc versek, történetek, kínosságok, gondolatok

Mindég az események után kullogunk

Mindég elkésve -építsünk falakat?!


Valami sodor bennünket
A „Berlini falak” esnek, most már a saját tojásod otthon sem a tiéd. A folyamat megindult valahol és a Berlini fall lerombolása lett a kelet és nyugat közötti vasfüggöny megszünésének a szimbóluma. Váratlanul jött és váratlan következményei is lettek. Az én teljes felébredésem a folyamatról akkor történt amikor azt vettem észre hogy az otthonom falát is döngeti söt már – mások szerint - ledöntötte a folyamat. Mert mások azt látják hogy már nincs.

Az otthon határai
A szemünk láttára az otthonomban történt. Most már inkább elméleti érdekessége van az esettnek. Nem nagy ügy de mégis.
Most egyezzünk meg hogy jól itéltem meg az eseményt: A lányom két gyerekes férje túl sokat körözi a virágot, egy a nálunk mint vendég tartózkodó család lányát. És én mondjuk közbeléptem de nem nekem adtak igazat
- Te csak beképzelsz dolgokat! A te dolgod, és el kellene menned egy  pszihológushoz, mert beteg vagy. Te nem élsz a mában! stb  - Ezt várnám el hogy megtörténjen – mert akkor kibeszélhetnénk a dolgokat - de azt hiszem hogy csak gondolják így a fejükben. - A válasz egy hallgatás és nekem kell szégyenkeznem mert...
Tehát ezek szerint már nem látják a család falait.

A család „berlini fala” ledölt
Valahogy ez már biztos ledölt valamikor régebben az vendégeim értékvilágában. Innen ered az a csodálkozás is amit most magamban érzékelek. Mások, még a vendégeim sem látnak falakat, hogy itt a lakásom az szent.
Ez történt ha visszagondolok. Egy forradalom kellet hogy meginduljon a folyamat. Az 56-os forradalom megindította és azután estek sorjában a falak és most csodálkozva a törtétek után kullogunk. - Az események mindég megelöznek minket. És mi csak bámuljuk a már megtörtént dolgokat mint a turisták. Turisták lettünk és nem az életünk irányítói.
Egy suhancot látsz az utcán firkálja a falat – mersz rá szólni?

Az az érzésem hogy
Az az érzésem hogy ez most valahogy általános lett. A világ  megváltozott köröttünk. Mintha az életünk egy hajóhoz hasonló volna. A hajó halad velünk valahová észrevétlenül is és ekkor hol vagyunk mi?
1. Lemaradtunk a kikötöben?
2. A hajón vagyunk de mintha csak sodródnánk – nem érdekel hogy hová vissz.
3. A hajón vagyunk és az jövöt szeretnénk felismerni/megpillantani. De mát túl vagyunk a célon. Más irányítja sorsunkat. Elkéstünk megpillantani az állomást amit kerestünk és leszállni. Vagy a cél váltakozik.

Mi történik velünk
Amikor egy picit elszunnyadtam és stabílnak éreztem az életemet hát akkor... Még gondolni sem mertem volna hogy a saját házamban nyiltan kötödnek ellenséges párkapcsolatok. A történet olyan váratlanul jött  hogy az ember nincs ilyenre felkészülve.
Én azt hiszem most hogy ez egy általános probléma, azért vetettem fel ebböl a szemszögböl. Egyszerüen nem lehet az ember felkészülve arra hogy mit hoz a jövö.

A munkanélküliség megoldása
Egy közeli ismerösöm elvált. Azután megismerkedett egy idegen pasival jugoszláviából és egy szerelmi viszony bontakozott ki. Nos a pasit kitiltották Svédböl mert nem volt munkaengedélye stb. Erre a nö sokáig azon harcolt hogy visszajöhessen merthogy megházasodnak. A pasi visszajöhetett, megházasodtak és azóta elváltak. Mindezt tudni lehetett elöre – én sejtettem - de kényes lenne megmondani, ezzel elöjönni. Kényes ügyek ezek. Ki merné megmondani a nönek hogy legyen elövigyázatos. A férfi lebontotta az erény határait és azután faképnél hagyta. És amikor ráeszméltünk hogy mi történt akkor már késö. - Megcsalni is szabad még törvény sem tiltja.

Építsünk védöfalakat!
Még mindig folyamatok után kullogunk. Mindég a már megtörtént esetekkel állunk szemben. Nem te fözöd a levest hanem neked táláják hogy egyél, de hogy mi van benne....?  - Mindég elkésünk. És ha elkéstünk akkor elrontjuk mert nem voltunk felkészülve a történtekre.
- Falakat kell építeni most már a régiek helyett, új védö falakat!?

netkobzos