A megbocsájtás elmélete – a természet ereje
Igen nehéz
néha nagyon
néha sohase
megbocsájtani...
nem tudom
a legtöbbet azonban
biztosan lehet
a feloldást megteszi
maga a természet
És ez így is van!
A természet bennünket arra tanít/kényszerít hogy megbocsássunk. A megbocsájtás iránti vágy bennünk egy természeti erö amely nem hagy megnyugodni, ha hézag van valahol, késztetvén arra..., amíg valahogy végre mégis megbocsájtunk/vagy feledünk. Méghozzá néha, teljesen a feltételek megvalósításának a követelése nélkül is.
Ezért van az, hogy, mint ahogy azt egyik olvasóm is megjegyezte: Önmagunkért is kell hogy megbocsájtsunk. - Erre most nem tudok egy jó szavat használni.
Ezt teszi a természet is – bizonyos értelemben
Ha tagadod is az Istent, aki a megbocsájtás szükségességét szajkolja, akkor a természetböl is ugyanazt tanulhatod – amelyet az Isten alkotott, de mindegy most ha nem hiszük – azaz hogy a természet is tud megbocsájtó lenni.
Erröl sokat lehetne szónokolni. Hányszor bocsájt meg nekünk a természet? Rengetegszer! Az egyik versemben is kifejeztem a természet ezen egyik jó tulajdonságát pl a feledési képességünk természetében mutatkozva. Mennyi bosszúságot amit megszereztél a télen, amelyeket most valahogy ha megtekinted a sok szépet..., elhalványulnak.
De ha csak a testedre gondolsz, mert az van a legközelebb, akkor fogalmunk sincs – habár már tudunk róla – hogy szervezetünk mennyi támadást pl italfogyásztás/cigizés egyébb támadásait oldja meg a számunkra, sokszor megbocsájt tehát és elviseli a büneidet amíg végre feladja és visszatámad. - Mi is ezt tesszük naponta, megbocsajtunk mert csak így képzelhetö el az együttélés.
A papok is...
szerintem a természet erejével – gondolom - oldanak fel büntudatot. De mégis legjobb lenne ilyenkor azzal kibeszélni a dolgot akit megsértettünk vagy aki megsértett bennünket.
A gyónas ellen sincsen kifogásom ha müködne. Mert hallottam már ilyesmikröl nem egyszer
„...hagyjuk meg a katolikusoknak a gyónást, mert az igazán képmutató dolog, amit tesznek, az önámítás, s a sok bűn után jöhet megint a következő bűn és gyilkosság, stb.”
A gyónásról csak laikus elképzeléseim vannak. Bünbevallásról és bocsánatadás folyamatáról halottam. Valamit itt még sem értek. Nem akarok ítélkezni de megitélni dolgokat szabad.
A gyónások jelentösége amint láthatjuk jelentéktelen és nem játszik nagy szerepet a társadalom szempontjából. Ha nagyon fontos lenne akkor biztosan jobban tudatosítaná is ezt a katolikus vallás a saját hivei számára is. A pap közbenjáró szerepének a szükségességét pedig egyszerüen nem értem.
Van egy közbejárónk tanultam
a büneink esetében a Jézus Krisztus. Ha ez így van akkor minek a pap? De sokan talán úgy érzik hogy rossz viszonyban vannak a Krisztussal ezért tehát elmennek a paphoz aki helyettesíti a Krisztust. - Így van valahogy?
Sajnos elképzelhetô
hogy az is megtörténik, hogy a pap feloldja a bünöst a büneitöl de a bünözés mégis megy tovább. Az a „tény” hogy az Isten ilyenkor a pap közbenjárásaval mindent megbocsájtana szöget üt a fejembe. Buta palóc vagyok mondják de ezt mégis hogy értsem?
Egy párhuzamos igazságszolgáltatásról van itt szó? Tehát ha a pap megtudja hogy gyilkos valaki akkor nincs szükség a törvényszék elé vinni a dolgot? Ha az Isten megbocsájt akkor az már többé nem szükséges? - Kivonná az Isten a gyilkost a törvényszék elöl?
A természet sem
bocsájt meg mident, hanem a kirívó esetekben alaposan visszavág. Ezért is jöttek létre a természetvédelmi közösségek hogy védjék/tudatosítsák a természeti károkat az ember támadásaitól. Ha az ember erösen támad/nagy károkat okozva – a természet visszavág és jelzi talán hogy megbocsájtok ugyan, de a következményeket mégis viselned kell. A természet elleni bünözés hatásaitól nem szabadulhatunk meg könnyedén. - Másképpen van ez azonban az emberi viszonyokat vizsgálva?
Azt hiszem
hogy az Isteni megbocsájtás lényege is ez. Azaz az Isten megbocsájt ugyan de amit elrontottál annak a következményeit viselned kell. De ettöl megtanultunk futni amikor a felelöségvonás következne amiatt hogy elöidéztük a bajt.
De, tanulni lehet tehát a természettöl – azt hogy nem lehet mindég elfutni, vagy talán másra terhelni a dolgot - de nem tudom hogy ezt lehet-e tanulni a paptól. Mert úgy gondolom hogy az Isteni megbocsájtás nem szabadít meg a bünözés következményeitöl és annak a kárnak amit létesítettünk annak hatásaitol. - Ha meggyóntál teljesen megszabadulva érezheted magad? Hiszen a kár amit lésítettél megvan.
Nagyon elcsodákoznák ha így lenne. De erröl a katolikusoknak kellene nyilatkozni. Nagyon furcsa lenne ha a pap megszabocsájtaná a bünös büneit és méghozzá a büneinek a következményeitöl/felelöségétöl/adóságától is. Ilyen Isten nem létezik aki ezt a pap által megtenné, hiszen akkor legalizálná a bünözést. - A rendes embereket mindég elkiséri a felelöség de a bünözöket nem – ha meggyóntak?
Kegyelem néktek.
Lehetnek azonban esetek amikor az Isteni törvényszék megmenti a bünös embert a bünei következményeinek a felelöségétöl is, de ilyenkor kegyelemben is részesíti a bünöst. A természetben nincsenek ilyen folyamatok de az Isteni világában elképzelhetö.
De a kegyelemnek vannak feltételei és aki abban részesül az már nem bünözik tovább.
Itt Svédben is van egy gyilkos aki kegyelmet kér hogy megszabadulhasson, de nem könnyü megkapni azt. Mert úgye meg kell javulnia olyannyira hogy megbízhassanak benne hogy nem bünözik tovább ha a szabadlábra helyezik. Ez csak természetes a mindenki számára. Az Isten sem butább mint hogy megkegyelmezne és úgy, hogy a bünös megkönnyebülve folytathatná a bünözések útját. - Muszáj az hogy legyen... amikor nincs kegyelem.
Ezért félünk annyira a természeti katasztrófáktól is mert tudjuk hogy a természetben nincs kegyelem. Ha felborítjuk az egyensúlyt akkor...!
S ha valaki csak a megbocsájtásban részesült akkor a bünösnek a következmenyekkel/a megmaradt felelöségéröl is számolnia kell. Sokan a lekiismeretükkel bajlódnak emiatt. A megtett károk tudata, az adóság halmozódik, keserves lesz az életünk stb. Azoktól nincs menekvés még ha megpróbálunk futni is, elkerülni az igazságszolgáltatást is stb.
Arról persze tudomásom nincs hogy a pap kegyelmet is osztana a meggyóntaknál. Megbocsájtani lehet ujra meg ujra de kegyelmet osztani azt nem mert akkor a bünözéssel szövetkezne a pap és ebbe belekeverné az Istent is.
netkobzos
Igen nehéz
néha nagyon
néha sohase
megbocsájtani...
nem tudom
a legtöbbet azonban
biztosan lehet
a feloldást megteszi
maga a természet
És ez így is van!
A természet bennünket arra tanít/kényszerít hogy megbocsássunk. A megbocsájtás iránti vágy bennünk egy természeti erö amely nem hagy megnyugodni, ha hézag van valahol, késztetvén arra..., amíg valahogy végre mégis megbocsájtunk/vagy feledünk. Méghozzá néha, teljesen a feltételek megvalósításának a követelése nélkül is.
Ezért van az, hogy, mint ahogy azt egyik olvasóm is megjegyezte: Önmagunkért is kell hogy megbocsájtsunk. - Erre most nem tudok egy jó szavat használni.
Ezt teszi a természet is – bizonyos értelemben
Ha tagadod is az Istent, aki a megbocsájtás szükségességét szajkolja, akkor a természetböl is ugyanazt tanulhatod – amelyet az Isten alkotott, de mindegy most ha nem hiszük – azaz hogy a természet is tud megbocsájtó lenni.
Erröl sokat lehetne szónokolni. Hányszor bocsájt meg nekünk a természet? Rengetegszer! Az egyik versemben is kifejeztem a természet ezen egyik jó tulajdonságát pl a feledési képességünk természetében mutatkozva. Mennyi bosszúságot amit megszereztél a télen, amelyeket most valahogy ha megtekinted a sok szépet..., elhalványulnak.
De ha csak a testedre gondolsz, mert az van a legközelebb, akkor fogalmunk sincs – habár már tudunk róla – hogy szervezetünk mennyi támadást pl italfogyásztás/cigizés egyébb támadásait oldja meg a számunkra, sokszor megbocsájt tehát és elviseli a büneidet amíg végre feladja és visszatámad. - Mi is ezt tesszük naponta, megbocsajtunk mert csak így képzelhetö el az együttélés.
A papok is...
szerintem a természet erejével – gondolom - oldanak fel büntudatot. De mégis legjobb lenne ilyenkor azzal kibeszélni a dolgot akit megsértettünk vagy aki megsértett bennünket.
A gyónas ellen sincsen kifogásom ha müködne. Mert hallottam már ilyesmikröl nem egyszer
„...hagyjuk meg a katolikusoknak a gyónást, mert az igazán képmutató dolog, amit tesznek, az önámítás, s a sok bűn után jöhet megint a következő bűn és gyilkosság, stb.”
A gyónásról csak laikus elképzeléseim vannak. Bünbevallásról és bocsánatadás folyamatáról halottam. Valamit itt még sem értek. Nem akarok ítélkezni de megitélni dolgokat szabad.
A gyónások jelentösége amint láthatjuk jelentéktelen és nem játszik nagy szerepet a társadalom szempontjából. Ha nagyon fontos lenne akkor biztosan jobban tudatosítaná is ezt a katolikus vallás a saját hivei számára is. A pap közbenjáró szerepének a szükségességét pedig egyszerüen nem értem.
Van egy közbejárónk tanultam
a büneink esetében a Jézus Krisztus. Ha ez így van akkor minek a pap? De sokan talán úgy érzik hogy rossz viszonyban vannak a Krisztussal ezért tehát elmennek a paphoz aki helyettesíti a Krisztust. - Így van valahogy?
Sajnos elképzelhetô
hogy az is megtörténik, hogy a pap feloldja a bünöst a büneitöl de a bünözés mégis megy tovább. Az a „tény” hogy az Isten ilyenkor a pap közbenjárásaval mindent megbocsájtana szöget üt a fejembe. Buta palóc vagyok mondják de ezt mégis hogy értsem?
Egy párhuzamos igazságszolgáltatásról van itt szó? Tehát ha a pap megtudja hogy gyilkos valaki akkor nincs szükség a törvényszék elé vinni a dolgot? Ha az Isten megbocsájt akkor az már többé nem szükséges? - Kivonná az Isten a gyilkost a törvényszék elöl?
A természet sem
bocsájt meg mident, hanem a kirívó esetekben alaposan visszavág. Ezért is jöttek létre a természetvédelmi közösségek hogy védjék/tudatosítsák a természeti károkat az ember támadásaitól. Ha az ember erösen támad/nagy károkat okozva – a természet visszavág és jelzi talán hogy megbocsájtok ugyan, de a következményeket mégis viselned kell. A természet elleni bünözés hatásaitól nem szabadulhatunk meg könnyedén. - Másképpen van ez azonban az emberi viszonyokat vizsgálva?
Azt hiszem
hogy az Isteni megbocsájtás lényege is ez. Azaz az Isten megbocsájt ugyan de amit elrontottál annak a következményeit viselned kell. De ettöl megtanultunk futni amikor a felelöségvonás következne amiatt hogy elöidéztük a bajt.
De, tanulni lehet tehát a természettöl – azt hogy nem lehet mindég elfutni, vagy talán másra terhelni a dolgot - de nem tudom hogy ezt lehet-e tanulni a paptól. Mert úgy gondolom hogy az Isteni megbocsájtás nem szabadít meg a bünözés következményeitöl és annak a kárnak amit létesítettünk annak hatásaitol. - Ha meggyóntál teljesen megszabadulva érezheted magad? Hiszen a kár amit lésítettél megvan.
Nagyon elcsodákoznák ha így lenne. De erröl a katolikusoknak kellene nyilatkozni. Nagyon furcsa lenne ha a pap megszabocsájtaná a bünös büneit és méghozzá a büneinek a következményeitöl/felelöségétöl/adóságától is. Ilyen Isten nem létezik aki ezt a pap által megtenné, hiszen akkor legalizálná a bünözést. - A rendes embereket mindég elkiséri a felelöség de a bünözöket nem – ha meggyóntak?
Kegyelem néktek.
Lehetnek azonban esetek amikor az Isteni törvényszék megmenti a bünös embert a bünei következményeinek a felelöségétöl is, de ilyenkor kegyelemben is részesíti a bünöst. A természetben nincsenek ilyen folyamatok de az Isteni világában elképzelhetö.
De a kegyelemnek vannak feltételei és aki abban részesül az már nem bünözik tovább.
Itt Svédben is van egy gyilkos aki kegyelmet kér hogy megszabadulhasson, de nem könnyü megkapni azt. Mert úgye meg kell javulnia olyannyira hogy megbízhassanak benne hogy nem bünözik tovább ha a szabadlábra helyezik. Ez csak természetes a mindenki számára. Az Isten sem butább mint hogy megkegyelmezne és úgy, hogy a bünös megkönnyebülve folytathatná a bünözések útját. - Muszáj az hogy legyen... amikor nincs kegyelem.
Ezért félünk annyira a természeti katasztrófáktól is mert tudjuk hogy a természetben nincs kegyelem. Ha felborítjuk az egyensúlyt akkor...!
S ha valaki csak a megbocsájtásban részesült akkor a bünösnek a következmenyekkel/a megmaradt felelöségéröl is számolnia kell. Sokan a lekiismeretükkel bajlódnak emiatt. A megtett károk tudata, az adóság halmozódik, keserves lesz az életünk stb. Azoktól nincs menekvés még ha megpróbálunk futni is, elkerülni az igazságszolgáltatást is stb.
Arról persze tudomásom nincs hogy a pap kegyelmet is osztana a meggyóntaknál. Megbocsájtani lehet ujra meg ujra de kegyelmet osztani azt nem mert akkor a bünözéssel szövetkezne a pap és ebbe belekeverné az Istent is.
netkobzos
