Palóc versek, történetek, kínosságok, gondolatok

De legalább nem voltam gyáva!

A megalázás mélységére süllyedtem?

De gyáva nem voltam

Mi történt tulajdonképpen?
Ha csak rápillantunk a történtekre akkor azt látom hogy a lányom férje (családos két gyerekkel) egy csinos növel beszélget. A lány anyja és a felesége is ott van – s a beszélgetés a vendégeim között, mert többen vannak teljesen nyilvános. Ebben a történetben eddig nincs semmi különös.
De ha ott vagy s a közelben és azt veszed észre hogy a kettô aki a beszélget már egy órája van elfoglalva azzal, aminek szerintem valami különös oka lehet, tehát végül odamegyek és megkérdezem?
- Hát itt mi folyik?
- Csak beszélgetünk, semmi különös.
Várom akkor hogy tovább beszélgessenek, de mindketten egy szót sem szólva eltávolodnak.

Nincs jogod beleszólni
- Mi történik tulajdonképpen? Ezt kérdezi pl a tanár ha lát valami különöset amire felfigyelt és odamegy a fickókhoz. Nem elvárható hogy egyenes választ kapjon.
A szituációk tömkelege errôl szól. Pl látunk valakit hogy firkál a falra. Ha merünk odamegyünk és megkérdezzük. - Nos, mi történik itten? - Semmi, jön a válasz! Rajtaütöttünk tehát! Nem lehet elvárni hogy helyes választ kapjunk. Sôt, most mi lettünk a hibásak/megaláztuk ôt, mert ehhez szólni nem volt semmi jogunk. Az emberi természet itt olyan hogy nem vallja be/ismeri el a bûnét hanem visszavág. - A megalázások gyakran azonnal visszavágnak! Mert mi közöd hozzá! A tettenérés egyfajta megalázásnak fogható fel. A nyilvánosan történô folyamatokba való belekötés lehet
a. egy félreértés, amit azonban azonnal tisztázni lehet, de lehet az is hogy
b. az érintettek igazából is érintettek, tehát érzik is ezt.
Talán ez történt nálunk.

Megcsináltam a balhét
A folyamat vége az lett hogy megszakadt a kapcsolat. Nyilvánvaló hogy a közbelépésem kapcsán lett így. De ezt én nem kívántam sôt gyûlölöm a rokonságon belüli ellenségeskedéseket. Most
1.hiba az hogy szóltam
2.hiba az hogy hogyan csináltam
3.hiba az hogy feltételeztem valamit
4.hiba az hogy feltételeztem valami rosszat
- Kínos az ügy! Hogyan helyrehozni az ilyet?

Semmi közöm hozzá?
Mit lehet mondani errôl. Miért lett olyanná a helyzet hogy most nehéz helyrehozni? Ha mint polgár beleszólok egy firkáló fiatal mûveleteibe már ekkor kétféle lesz a nézet/vélemény amely összecsap.
a. semmi közöm hozzá
b. polgári kötelességem beleszólni
Tehát már az ilyen esetekben is kételkedhet az ember, különösen ha egy izmos fiatal piszkosít. De tegyük fel hogy most a saját házamat firkálja, akkor
a. közöm van hozzá amit tesz, mert a saját házam falait firkálja. ebben az esetben a firkálás mûvelôje nem mondhatja azt hogy semmi közöm hozzá. Tehát a sajátomon/és azon belül természetesen.
a. közöm van hozzá méghozzá jogom is
b. buta vagyok/volnék ha nem szólok, ha hagyom/hagynám/csak nézném hogy mi történik. Ha nem szólok tehát megengedtem.
c sôt felelôségre is akarnám/szeretném vonni a károkozót.

Tehát megváltozik a helyzet ha a portámon történik valami. A helyzetet bonyolítja, azonban ha egy jó barátom fiát látom firkálni a házam falát. Ha rászólok és az apja is látja/hallja már komplikáltabb lesz a helyzet. - De miért nem szól az apja ha látja?
a. nem az én dolgom mondja nekem az apja, a nevelés az ö feladata és azután megsértôdik...
b. szólok mert jogom van ugyan megvédeni a ház falát a károsítástól de
c. nem akarok balhét hanem elvárom a bocsánatkérést s ha nagy lett a kár akkor a kártérítést is.

Már közöm van hozzá
Mit lehet tenni ilyenkor? Nem szabad libát alkotni az egyik tollból kifolyólag! Persze nem olyan buta az ember hogy ne értene ilyet. A gyermek csak 11 éves és a házat is fel gyujthatja mint én is, majdnem azt tettem egyszer a szomszédnál. Amikor az ól mögött raktunk tüzecskét a társammal. Nemis és akartam hanem a társam volt a kezdeményezôje. De mindegy! Ez sem ment észrevétlenül tovább mert úgye a füstöt észrevették a felnôttek és eloltották a tüzet mielött megtörtént volna a nagyobb balhé.
a. de 11 éves korom ellenére is felelôs lettem és emiatt
b. rettenetesen kikaptam az apámtól
A mai fiataloknak fogalmuk sincs hogy hogyan nevelték akkoriban a palóc gyerekeket. Ha otthon történt volna akkor legfeljebb a nagyanyám fenekelt volna el ami elviselhetôbb lett volna. De most a szomszéd portáján tettem azt..., tehát
a. amit otthon talán szabad azt nem biztos hogy szabad másutt is
b. söt, másutt engedélyre is van/lehet szüksége az embernek. Engedély nélkül jöhet a balhé.

Az én ügyem nagyon kényes
Lehet, miért ne lehetne, hogy ezt amit otthon akkor megtanultam azt akarom megvalósítani itt a saját portámon is. Ezért vagyok olyan gondosan ezt kihangsúlyozó ebben az ügyben. De az én ügyem ennél is komplikáltabb mert ugyanakkor kényes is. A megcsalás gyanakvása önmagában is bûn lehet/egy nagy megalázás.
a. a megcsalás gyanakvása a saját portámon is bûn lehet
b. ehhez akkor talán jogaim sincsenek, vagy mégis vannak?
c. csak az a tény hogy kellemetlen érzéseket kelt a dolog, nem hatalmaz fel hogy közbeszóljak?

Kényes a helyzetem.
Mit hozhatok fel tehát a mentségemre? Választanom kell
a. jóváhagyni a kurtizálást(?), megmarad a béke mint ezelött, de nem a szivemben.
b. az igazságot terelni az elôtérbe
c. tehát vállani a balhét, de hogyan ebböl kimászni?... hogy a... is megmaradjon.

Azt hiszem hogy gyakran gyávák vagyunk
Gyakran a békességet választjuk, mint az a lányom teszi most. De kit tuja hogy jót tesz e? Vannak nôk tudom akik ilyenkor kirúgják a balhét és nem tûrik azt hogy... – én is azt szeretném - hogy a férjük a saját szemük láttára vagy titokban megcsalja ôket: fizikálisan vagy mentálisan!

De vannak olyan asszonyok is akik látszólag eltûrik a férjük kurtizálásait.
a. ha ezt egy közös megegyezés alapján tûrik, akkor OK!
b. a nô szenved és tudja mi történik, csak külsôleg nem protestál. De bensôleg utálja a dolgot de a békét választja. - De vajon béke ez? Az egészségét is veszélyezteti...

Megtettem a balhét, még nincs béke. De azt érzem hogy legalább nem voltam gyáva.


netkobzos