Egyenrangúság a házasságban

Saját véleményem

A házasság egy tervezés eredménye s miután megszületett a megegyezés/közös cél elfogadása/egyezmény stb. Ez egyet az állam/egyház előtt/társadalom előtt de lehet más a saját megegyezés alapján.

Ezért nem lehet a más házasságán ítélkezni csak saját véleményt formálni. Nincsen ideális egyenrangú viszony sem jelentette ki valaki. S ha volna is erre lehetôség nem biztos hogy az én házasságom alapja lehetett volna. - Hogyan érvényesíteni lenne a kerdés.

A szeretet és az egyenrangúság

Amikor ez a kérdés az egyenrangúság gondolata felvetôdött, akkor arra gondoltam hogy ez a kérdés nálunk a porondra sem került. Ha a férfi szereti feleségét és viszont akkor abban az atmoszférában/viszonyban ez a kérdés egyszerûen nem vetôdik fel. Az egyenrangúság kérdése nincsen jelen és különösen nem lehetne életben tartani az eszmét.

Az egyenrangúság elvét egyszerûen nem tudnám gyakorolni ebben a szeretett által áthatott közegben, hiszen egyek vagyunk és közös a célunk. - Ezt jó lenne ha valaki mégis magyarázni tudná.

Persze lehetnek házasságok ahol a egyenrangúságot beiktatták a szövetségükbe. Akik ezt úgy tették azoknak ha az jó akkor nekem azzal nincs problémám.

De hogy ez hogyan mûködik a valóságban arról nem tudok tapasztalattal szolgálni vagy vélemény mondani. - Csak feltételezem ha egyenrangúak lennének akkor nehéz lenne megegyezni. Szeretettben ez sokkal könnyebb.

A házasság mint egy vállalkozás

Vegyük úgy hogy a házasság egyfajta vállalkozás is. Én pedig nem ismerek olyan vállalkozást ahol a konkurencia/széthúzás a vállalaton belül eredményes lehetne. Ennek a feltételeit a szabályok is tiltják. Normális esetekben van a vállaltnak egy felelôs vezetôje, mindég azután kérdezünk ha van valami probléma.

A mi házasságunkban is én voltam a fôfelelös és ezt nem lehetett átruházni a feleségemre. Ha pl rosszul csinált valamit vagy a gyermekeim azért is én voltam a fôfelelôs. Hiszen én vettem el feleségül és az én gyermekeim. - Ha pl megbetegszik/karambolozik a feleségem és ronccsá lesz a kocsim stb csak nem hagyhatom ott!

Vegyük megint a vállalati példát. A munkahelyemen megtörtént hogy hibáztam – károkat okoztam - nem is egyszer. Persze jöttek a panaszok. A vezérem mindég mondta hogy küldjem ôket ôhozzá mert én az ô alkalmazottja vagyok és ô felel értem amiért alkalmaz. Tehát ne rám panaszkodjanak hanem ôreá! Ez egy általánosan elfogadott szabály.

Ha a gyermekeim pl firkáltak valahol akkor hozzám jöjjenek a panasszal mielött a gyermekimet elvernék. S mint egy vállaltnál mindenkinek van saját felelôsége de kell hogy legyen egy fôfelelôs.

Ha tehát van munkaadód, akkor az ha jól végzi a munkáját esetekben megvéd téged sôt kötelessége.

Hogyan érvényesülhet itt ekkor az egyenrangúság elve? - A törvény előtt azonban egy fontos szabály az egyenrangúság.

netkobzos