Így történik valahogy
Felpöccent a magosba hogy...
A kívánt helyre helyez
Titkos ügynök
s a pofa be
lent a szarban
van a helye!!!
A vélemények néha nagyon különbözôek. A forumokon a viták általában békések de a véleményezések néha igen harciasak. Semmi baj ezzel sem ha valaki a véleményét meggyôzôdésével védi. A vélemények azonban gyakran a tetszés és nem tetszés szintjén mozognak különösen amikor a versekrôl van szó.
Egy vélemény még önmagában nem igazság
Megesik nem is egyszer hogy a vélemények valódi érvek és ilyenkor igen nyomósak. Ezekbôl gyakran tanulni is lehet. Én is elismerem hogy hogy sokat tanultam a mások ellen érveibôl, a mások érzelemvilágából, és errôl sokat lehetne írni is. - Köszönet mindazoknak akik az ellenérveivel megillettek! - hiszen errôl is szól a fórumi szóvita.
Vannak azonban szakos oldalak is és ott szakos véleményeket kaphatunk. Aki pontosabb információt akar annak azokhoz kell/szokott fordulni. Persze vannak arany picinységek az áltálános fórumokon is - nem maradnák itt ha ez nem így volna.
Ha az irodalmi szakot tekintem akkor oda csak kevesen kapnak belépôjegyet. Az én verseim mûvészileg sajnos még nem érik el ezt a magasabb szintet. Erröl már sokan felvilágosítottak.
De térjünk vissza a fórumok világába. És tekintsünk elôször vissza a kommunista társadalom világába. Elképzelhetettlen volna ma de akkor a kimondott szó sokat jelentet– veszélyesnek bizonyulhatot – a szabad szó még a tetszés kategóriájában is. Ha egy kommunista káder előtt mondtál valamit vagy mondjuk csak vmit félreértett, hamar az ellenségek sorai között találtad magad; mint egy nyavalyás fasiszta vagy egy büdös reakciós elem. Verseim miatt akkor engem is biztos elitéltek volna. De ma már akiknek nem tetszik azok egyszerûen nem olvassák. Eszem ágába sem volna ezért haragudni. És méghozzá nem tartom magam szakosnak sem.
De az általam nem ismert okból megtörténik még most is az hogy elôször felértékelnek valakit majd azután lehúzzák hogy leköphessék. Az ilyen fajta vitatechnika azokból az idôkbôl származik.
A támadás három fronton történik egyszerre; ez a véleményezés „magas” foka.
1. Propagandista vagy. - Minden amit írsz silány, nem is a tiéd, nem is érdemes kommentálni. - Tehát megvédeni sem lehet/tudom mert ha minden silány akkor...?
2.A pokolba veled! azaz megszületik a ítélet is ami a többiekhez is szól akik jelen vannak. Egy kulák szarházi, az imperialisták kutyája stb. A mások véleményét célozza be ezzel és befolyásolja.
3.Felpiccent a magosba! Kiszemel mint a nép ellenségét, mint veszélyes alattomos/bérelt... stb hogy leránthasson és rád taposson. Pontosabban ez egy durva kommunista módszer volt akkoriban. Ma már ôk is tanultak ebbôl és szégyenkeznek miatta. - Sajnos keveset tud a fiatalság az akkori hatalom fortélyairól. Ma már szinte hihetetlen.
A szándék világos
hogy téma
ne legyen világos
érvelni ekkor
már nem is akar
a személyre tör
s az ítélete is
megvan hamar.
Az ilyen vitázók egyik gyengesége hogy önkritikával nem rendelkeznek.
De vannak „ártalan” ilyenfajta kritikusok is akik alkalmaznak részeket ebbôl a jelenségbôl, és ilyenkor csak a szokásból felfelé pöccentenek.
Ez történt velünk egyszer amikor mint menekültek itt Svédben megkínáltak kávéval meg süteményekkel a Lucia felvonulásákor a magyar csoportunkat is, hogy velük együtt ünnepeljünk. Semmi baj eddig ezzel no meg Lucia is nagyon gyönyörû volt csak valaki az abrosz piros színére akadt fel. A megütközését tovább terjesztette hogy merthogy piros az abrosz akkor azzal tüntessünk hogy ne fogyasszunk. Nagyon kínos lett azután a helyzet amelyet egy még kínosabb kimagyarázkodás követett.
Mi történt tehát?
1.Az abrosz színe a tetszik-nem tetszik kategóriájába tartozik, persze ha nem a zászlón van.
2.És most megtörtént a szín felpöccentése itt egy magasabb a politikai szintre. Tehát mert piros az abrosz akkor már tüntetnünk kell mert mi egy szabad országba menekültünk. - Egy kedves, nekünk csillogó Lucia és követôi fellépése közepette történt mindez.
Sértésnek vettük tehát hogy minket egy vörös abrosszal terített finomságokkal fogadtak. Azt hiszem a mindenki számára kínos volt a helyzet a svédek persze különösen nem értették és mi sem tudtunk svédül... kimagyarázni magunkat. Szerencsére volt egy svédül tudó követônk.
Sok problémák/idulatok születhetnek tehát abból ha valamit nem a helyén tartunk. És kínos különösen akkor ha valakinek egy társaságban eszébe jut felpöccenteni a vitát egy magasabb szintre. Vagy éppen egy alacsonyabbra amikor a pokolban küldik az embert mert más a véleménye.
A történelem is tele van hasonló példákkal, pl a boszorkányüldözések, de errôl majd később.
netkobzos
A kívánt helyre helyez
Titkos ügynök
s a pofa be
lent a szarban
van a helye!!!
A vélemények néha nagyon különbözôek. A forumokon a viták általában békések de a véleményezések néha igen harciasak. Semmi baj ezzel sem ha valaki a véleményét meggyôzôdésével védi. A vélemények azonban gyakran a tetszés és nem tetszés szintjén mozognak különösen amikor a versekrôl van szó.
Egy vélemény még önmagában nem igazság
Megesik nem is egyszer hogy a vélemények valódi érvek és ilyenkor igen nyomósak. Ezekbôl gyakran tanulni is lehet. Én is elismerem hogy hogy sokat tanultam a mások ellen érveibôl, a mások érzelemvilágából, és errôl sokat lehetne írni is. - Köszönet mindazoknak akik az ellenérveivel megillettek! - hiszen errôl is szól a fórumi szóvita.
Vannak azonban szakos oldalak is és ott szakos véleményeket kaphatunk. Aki pontosabb információt akar annak azokhoz kell/szokott fordulni. Persze vannak arany picinységek az áltálános fórumokon is - nem maradnák itt ha ez nem így volna.
Ha az irodalmi szakot tekintem akkor oda csak kevesen kapnak belépôjegyet. Az én verseim mûvészileg sajnos még nem érik el ezt a magasabb szintet. Erröl már sokan felvilágosítottak.
De térjünk vissza a fórumok világába. És tekintsünk elôször vissza a kommunista társadalom világába. Elképzelhetettlen volna ma de akkor a kimondott szó sokat jelentet– veszélyesnek bizonyulhatot – a szabad szó még a tetszés kategóriájában is. Ha egy kommunista káder előtt mondtál valamit vagy mondjuk csak vmit félreértett, hamar az ellenségek sorai között találtad magad; mint egy nyavalyás fasiszta vagy egy büdös reakciós elem. Verseim miatt akkor engem is biztos elitéltek volna. De ma már akiknek nem tetszik azok egyszerûen nem olvassák. Eszem ágába sem volna ezért haragudni. És méghozzá nem tartom magam szakosnak sem.
De az általam nem ismert okból megtörténik még most is az hogy elôször felértékelnek valakit majd azután lehúzzák hogy leköphessék. Az ilyen fajta vitatechnika azokból az idôkbôl származik.
A támadás három fronton történik egyszerre; ez a véleményezés „magas” foka.
1. Propagandista vagy. - Minden amit írsz silány, nem is a tiéd, nem is érdemes kommentálni. - Tehát megvédeni sem lehet/tudom mert ha minden silány akkor...?
2.A pokolba veled! azaz megszületik a ítélet is ami a többiekhez is szól akik jelen vannak. Egy kulák szarházi, az imperialisták kutyája stb. A mások véleményét célozza be ezzel és befolyásolja.
3.Felpiccent a magosba! Kiszemel mint a nép ellenségét, mint veszélyes alattomos/bérelt... stb hogy leránthasson és rád taposson. Pontosabban ez egy durva kommunista módszer volt akkoriban. Ma már ôk is tanultak ebbôl és szégyenkeznek miatta. - Sajnos keveset tud a fiatalság az akkori hatalom fortélyairól. Ma már szinte hihetetlen.
A szándék világos
hogy téma
ne legyen világos
érvelni ekkor
már nem is akar
a személyre tör
s az ítélete is
megvan hamar.
Az ilyen vitázók egyik gyengesége hogy önkritikával nem rendelkeznek.
De vannak „ártalan” ilyenfajta kritikusok is akik alkalmaznak részeket ebbôl a jelenségbôl, és ilyenkor csak a szokásból felfelé pöccentenek.
Ez történt velünk egyszer amikor mint menekültek itt Svédben megkínáltak kávéval meg süteményekkel a Lucia felvonulásákor a magyar csoportunkat is, hogy velük együtt ünnepeljünk. Semmi baj eddig ezzel no meg Lucia is nagyon gyönyörû volt csak valaki az abrosz piros színére akadt fel. A megütközését tovább terjesztette hogy merthogy piros az abrosz akkor azzal tüntessünk hogy ne fogyasszunk. Nagyon kínos lett azután a helyzet amelyet egy még kínosabb kimagyarázkodás követett.
Mi történt tehát?
1.Az abrosz színe a tetszik-nem tetszik kategóriájába tartozik, persze ha nem a zászlón van.
2.És most megtörtént a szín felpöccentése itt egy magasabb a politikai szintre. Tehát mert piros az abrosz akkor már tüntetnünk kell mert mi egy szabad országba menekültünk. - Egy kedves, nekünk csillogó Lucia és követôi fellépése közepette történt mindez.
Sértésnek vettük tehát hogy minket egy vörös abrosszal terített finomságokkal fogadtak. Azt hiszem a mindenki számára kínos volt a helyzet a svédek persze különösen nem értették és mi sem tudtunk svédül... kimagyarázni magunkat. Szerencsére volt egy svédül tudó követônk.
Sok problémák/idulatok születhetnek tehát abból ha valamit nem a helyén tartunk. És kínos különösen akkor ha valakinek egy társaságban eszébe jut felpöccenteni a vitát egy magasabb szintre. Vagy éppen egy alacsonyabbra amikor a pokolban küldik az embert mert más a véleménye.
A történelem is tele van hasonló példákkal, pl a boszorkányüldözések, de errôl majd később.
netkobzos
