Mobbing az iskolában
„Tanárverés”
Ez a kifejezés hogy mobbing van most terjedôben, és nem hiába. Ezzel a kifejezéssel eddig még nem sokat találkozunk a közéletben de hamar ott lesz a mindenki száján. Származását tekintve a Konrád Lorenz-hez füzôdik aki a csókáknál figyelte meg a jelenséget. Azok ugyanis csoportosan támadnak hogy elûzzék a betolakodókat. Onnan vette át az irodalom. A mobbingot is gyakran csoportosan gyakorolják.
Svédországban ma már régóta használatos ez a kifejezés, amely egy nagyon gyakori jelenséget takar a kellemetlen történetekkel kapcsolatban az iskolában, amelyek az egyes tanúlókat sujtják.
A legújabb vizsgálatok szerint a mobbingnak köze van az ebbôl kifejlôdô, iskolában történô tragikus – most egy német tragikus eseményrôl halottunk utoljára – fejleményekröl, amelyek a jövôben is megtörténhetnek és ettôl félnek a...
Mert mit tesz az akit sérelmek érik? Felgyülemlik benne a düh, az igazságtalanság miatt amely éri ôt, amely késöbb egy bosszúban torkollik. Más esetekben a sérelmek az öngyilkossághoz is vezethetnek – ez is egyfajta bosszú.
Nem lehet tehát csak könnyelmûen szemlélni – játéknak tekinteni - pl az iskolában történô fúrásokat, piszkálásokat, veréseket, stb. A csak szemlélô tanár tulajdonképpen a dolgokat a fiatalok szemében. Nem számol a fejleményekkel.
A pedagógusok pedig néhány esetben egyenesen szadisták. (Úgye milyen erôs túlzás volt ez, de jól illusztrálja hogy mi történhet a fejekben).
Egy az általam is jól ismert eset következik: Az Aniko egy rendes tanuló volt de nagyon érzékeny az igazsátalanságokra(mobbing) amik egy osztálytársát érték. Az egyik mobbizás alkalma következtében olyan elkeseredett lett a társa, hogy csapot papot hagyva maga után, sírva indult haza. A tanítónô mindezt szemlélni tudta. Erre az Aniko is – engedelmet nem kérve, ô is feháborodva - otthagyta az osztályt és elkisérte az osztálytársát haza a családjához, akik talán a munkájuk miatt nemis voltak otthon. Amikor az Anikó egy idô multán visszaérkezett az osztályba akkor egy csúfolódásszerû kiabálás fogadta a tanítónôvel együttesen hangszerelve, merthogy iskoladkerülô volt és ez bizony tilos! Mert úgye engedély nélkül hagyta el az osztályt. A tanítónô nem csitította le a gyermekeket hanem melléjük állt azaz – hogy ezt nem szabad igazolva – s így a mobb legalizálója lett.
Nagyon felháborodtam amikor meghalottam hogy ez történt, mert az én lányom volt Aniko és akire én méghozzá büszke is voltam hogy így cselekedett. Persze azonnal elmentem „tanárverésre”. De tanárverés nem lett csak egy megjegyzés hogy a lányom kitüntetést érdemelne ahelyett hogy ö lett a legnagyobb bûnös az osztályban.
Persze hogy nemvolt tanárverés mert tudom fékezni magam de... a gondolataimat érzékelhetitek. Mások talán nem tudják fékezni magukat. - Azóta amióta ez megtörtént a tanulók mellé állok. Mert egy ilyen esetet nem így kell levezetni.
És képzeljétek csak el hogy mi történik ilyenkor egy fiatal agyában, ha ordító igazságtalanságok érik. És micsoda disznók olykor ilyenkor a felnôttek akik az igazságtalnság mellett teszik le a voksukat. Sôt a mobbingot okozzák!
Micsoda tanár az amely nem a jó szivet honorálja hanem a szabályokkal üti agyon a tanulót!? Ezek megfordítják az igazságot. Az iskola van a tanulókért és nem fordítva! A szabályok is a tanulókért vannak és nem ellenkezôleg!
Halottam én is a tanár verésekrôl Magyarországon. Nem tudom hogy valójában mi történt ilyenkor a háttérben. De gondolkodni kell többet ezen, mert azokból akiket mobbiznak az iskolában veszélyes emberek lehetnek. És azután pedig mindannyian elkövetjük azt a hibát hogy az elôzményekbôl nem tanulunk csak a büntetésükre voksolunk.
Svédországban nagy figyelemmel kisérik a mobbingozást és a fiatalokat is szervezik ellene.
netkobzos
