A halottakkal a halottakról beszélni nem érdemes
Furcsa álmom volt
Az éjszakáim legtöbbször álmatlanok. Persze tudom hogy vannak álmaim de ezekre reggelre legtöbbször nem emlékszem. De most megtörtént. A felébredés után sokáig eltünödtem amíg rájöttem hogy...!
De kezdjük elöröl. az az az álmommal. Semmi különös nem történt csak az hogy hárman beszélgettünk mint ezelött is szokás volt egy asztálnál. Én, a feleségem Irma és az anyósom Kerstin.
A beszélgetésünk folyamán – az álmomban - egyszer csak az tudatosult bennem hogy hát a feleségem már két éve meghalt és hogy lehet az hogy itt most vele beszélgetünk mintha most is élne itt velünk. - Teljesen valóságosnak fogtam fel.
Ezt felfedezve még nem szóltam csak folytattuk a beszélgetést. Gondoltam a Kerstin is hamar felfedezi a furcsaságot, hogy az Ö élö lányával beszélget de nem tette. Tovább nem tudtam türtöztetni magam a felszínre hoztam mondván:
- Nem veszed észre Kerstin - hiszen Ö az anyja gondoltam – hogy mi itt az Irmával beszélgetünk, de hiszen Irma már két éve hogy meghalt – de most itt él!?
A Kerstin mintha nemis hallotta volna a megjegyzésemet tovább beszélgetett az Irmával és én már ekkor egy eltünödött nézövé változtam, amikor – ök mintha mi sem történt volna - ök ketten csak folytatták a beszélgetést közönséges dolgokról. De nem tudtam megállni hogy megint ne szóljak.
- Nem látod Kerstin – szóltam bele - hogy ez itt a valóságos Irma akivel beszélgetünk, aki már régen meghalt és mégis itt beszél a valóságban!? Hát nem veszed észre?! Nem furcsa ez?
Hát itt beszélget a meghalt lányával a valóságban és ez nem érdekli? - Megint semmi reakció csak tovább folyt a beszélgetés kommentár nélkül. De én annyira fontosnak éreztem a dolgot hogy a tudatom nem engedett hallgatni.
- Kerstin, mondom, ez itt Irma a valóságban és nem valami szellem. Ezennel megtapogattam az Irma vállát és és igenis érezni tudtam hogy valós élö az Irma. De mintha Irma ekkor elhuzódott volna, de mégis éreztem/magam is bebizonyosodtam hogy igazi hús és vér volt amit megtapintottam, tehát tovább feszegettem:
- Kerstin, nézd csak ez itt a valóságos élö Irma, hiszen...
De a Kerstin nem felelt erre a kihívásra sem s azon tünödve hogy miért nem igazolta/akarta igazolni felfedezésemet felébredtem.
Az álmom fogva tartott egy ideig. Egy álom volt csupán azt megértettem. De hogy a Kerstin az anyósom miért nem igazolt hogy az igazi, hús és vér Irmával beszélgetünk azon továbbra is eltünödtem. Néhány óra mulva talán azonban rájöttem a megoldásra. Hiszen Kerstin évekkel elötte Irma előtt halt meg. Hogyan tudhatta hogy mi történt Irmával, ez talán tény? Az én szavaimra pedig mintha mégis nem akart volna felelni, vagy nem hallotta öket?
Amikor erre ráeszméltem akkor megnyugodtam, éppen akkor gondolom, éppen akkor ébredtem fel valójában.
- Ne várd a halottaktól hogy megtudj valamit!
netkobzos
