Anyám, miért...?
Elfelejtettünk örülni tudni
Szegények voltunk,
nyomorogtunk
- de nemcsak mi -
kenyeret kódultunk
kódulni jöttek
hozzánk a városiak
az aszfalton semmit
termelni nem tudtak
az anyámra emlékszem
hogy örülni is tudott
abban a nyomorban
jókat is kacagot
most mindenünk megvan
de mégis vesztes vagyok
szeretném ha élne
mert örülni is tudott
ma nehéz örülni
pittyegô lett szám
miért nem tanítottál
örülni engem anyám!?
netkobzos
Anyám, miért...?
2009.03.30. 09:24 netkobzos
Szólj hozzá!
Címkék: anyám
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://paloc.blog.hu/api/trackback/id/tr241034608
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
