Miért gondolom így, hogy nincs szabad akaratom?
Az olvasóim féltenek. Nagyon jól esik amikor olvasom. Szeretnek és ebbôl kifolyólag megakarnak védeni a helytelen gondolataimtól. Különösen amikor mondom hogy nincs szabad akaratom. Mert igazából úgy van a dolog, hogy a valóságot keresem, de eddig nem találtam meg.
Két eset lehetséges mondja az egyik olvasóm:
Kényszerböl teszünk valamit, azaz az akaratunk ellenére.
Teljesen szabadon cselekszünk, azaz senki/semmi sem kényszerít arra bennünket.
A szabad akarat - az egyik olvasóm szerint - mindkét esetben létezik. Mert akkor is létezik ha kényszereset van. Mondjuk hogy valaki pisztollyal kényszerítene hogy átadjam át neki a pénztárcámat. Tehát itt könnyen belátható hogy az akaratom ellenére kell hogy cselekedjem. Persze hogy nem akarom odaadni a pénztárcámat - de mégis megteszem. Tehát mondja a logikus hogy az akaratom szabad volt a kényszer ellenére is. Mert hát úgye világos, hogy én nem akartam azt úgy ahogy lett. Végül is szellemileg ugyan de mégis szabad volt az akaratom – és ezt kényszeríteni másra nem lehet. Tehát világos hogy az akarat szellemileg mégis szabad lehet, azaz szellemileg képes a védelmemet szolgálni; még ha erre teljesen képtelen is a valóságban. - Nagyon csiklandós a gondolat de nincs helye a valóságban.
Elméletileg érthetö is lenne a magyarázat, de az ellenkezôjét bizonyítja mint amire felkészítették.
Emellet azonban itt gondolom másról van szó ha a valóság területén akarunk maradni és nem a gondolatvilágba szökünk. Világos itt az is, hogy itt a nyelvünk/szóhasználatunk hoz minket zavarba. Ha azt mondom hogy szabad akaratból vettem neked ezt a gyûrût akkor ez azt jelenti hogy – mert ezt akarom aláhúzni – senki sem kényszerített hanem teljesen a saját döntésem eredménye volt. Ilyen értelemben van szabad akaratunk de mégis egy a tôlünk függô folyamat. Nem automatikusan élvezi a szabadságát. - De ezt sajnos már régen elfelejtettük, azaz hogy nincs bennünk egy szabad akarattal rendelkezô semmiféle manó, de így fejezzük ki magunkat mintha volna.
A nyelvünk képes ha nem gondolunk rá megbolondítani bennünket. Amikor elfelejtjük a kifejezés igazi tartalmát. Ha az halljuk hogy "a netkobzosnak nincs esze", akkor ne azt higyjétek, hogy valóban..., persze senki sem teszi azt... - De mégis lehetséges az hogy nincs szabad akarata.
– De persze akarata van, különben nem firkálna itt ilyen hülyeségeket. Csupán - úgy érzi - hogy az akarata nem élvez bensô autonom szabadságot, hanem megelégszik azzal hogy szolgál.
netkobzos
